Még mielőtt belekezdenék:
Írtam már itt is, hogy örökös rágódásban, félelemben, pánikban telik az életem: 'mi lesz, ha?'
Mi lesz, ha szüleim meghalnak?
Na nem mintha egetrengető megállapítás lenne, de igazságtartalma 100% -os annak, amit az engem kezelő hölgy (dilidoki) mondott múlt pénteken:
Nem érdemes előre gyászolni. Még nem haltak meg a szüleim.
(Hál' Istennek nagyon jól tartják magukat, tényleg. Akár még engem is túlélhetnek :-D )
--------------------------------------
A koncertről.
Tegnap sopánkodtam...semmi hangulatom. Se élni...se koncertre menni. Icipicit dobott aztán a hangulatomon, hogy kisütött a Nap.
A koncertjegyre 20:00 volt írva. Sejthető volt, hogy nem akkor kezd a zenekar. (Voltak előzenekarok).
Elég későn indultunk. Autóval vittek. 19:25 körül indultunk el. Laza!
Úgy rábaszkuráltunk, de úgy! A stadionig több mint 1 órát kocsikáztunk. Dugó volt, iszonyatosan lassan haladtunk. Aztán parkolóhelyet kerestünk. Na...az is élmény volt. Úgy 20:45 körül be is értünk a stadionba. A beengedés gyorsan ment (a java már bent volt.)
El kezdett addigra már megint szépen borulni.
Közel kéthónapos absztinenciám szakadt meg. Barátom felesége (hehe! A nő dolga a sorban állás) várt piára. Na...az sem volt kis menet. Ittam 2dl bort. Pont akkor kezdődött el a koncert. Egy nyugis helyen álltunk meg.
A koncertet kicsit gyengusznak tartottam az elején. Dave hangja...
Aztán picit beindultam. Táncikáltam is.
El kezdett szemerkélni az eső. Utána már esett. Aztán meg szakadt. Egy jó ideig tűrtük...majd beálltunk az egyik bejáró alá. Ergo nem láttunk semmit a zenekarból. Sokan menekültek oda be. Esőkabáttal is. Meglepően sokan mentek haza a koncert alatt.
Dave a 'Master and servant' alatt a szöveget is elfelejtette :-D
Na mindegy. Szóval már megint egy 'jó' koncertélmény.
Hazafelé menet persze már nem volt dugó. Seperc alatt hazaértünk.
Gondoltam: eszem picit (reggel óta két croissant -nal voltam el meg pici mogyoróval. Nem ebédeltem.)
Tudtam, hogy ma hajnali 5 -kor kell kellnem.
Gondolkodtam is, érdemes -e lefeküdnöm?
Bekapcsoltam a számítógépet...internet.
Megnéztem az email-jeimet.
-----------------------------------
Lepődtem nagyot. Kicsi Lánytól kaptam megint egy levelet.
Nem is tudom, mit írhatnék? Nagyon meglepődtem, miket írt. Óvatosan kell bánnom a jelzőkkel...de azt hiszem, ha én orvos lennék, segíteni akarnék neki.
(Én sem vagyok százas...tudom.)
Nem akarom részletezni, miket írt. Két ájtatosság között iszonyatos ellentmondások voltak...
Megint mást írt...minek tekintette ezt a 'kapcsolatot'. Sokadik változat ez. Ez még nem is lenne gond. De ezt mért most kell megtudnom? Akkor miért nem mondta, hogy mit is akar? Most azt írta, persze hogy nem szerelem volt ez részéről.
Még a végén az derül ki, én voltam pisis-kakis, mert nem értettem meg az ő nemes(nek) vélt szándékait.
Igen...azt értékelem és rendkívül hálás vagyok...hogy rá akart venni a kezelésre. Csak akkor a többi maszlag (szerelem...stb) nem kellett volna. Meg utána a fejemre szarás, eltávolodás, packázás, bosszú-ízű szívatás-szerűség...stb.
Nem tudom, mit érezzek most? Szánalmat? Sajnálatot? Haragot?
Vegyes...
Éjszaka persze, hogy nem aludtam semmit. Ezen örlődtem. Lehet, hogy inkább örülnöm kéne? Nem tudom, mennyi esélye lett volna ennek a kapcsolatnak, ha közel két évvel később mondja ki, hogy ez nem szerelem volt...
Azt írták egy 2007. februári (ingyenes programmagazin) horoszkópban: február akárhanyadikán megváltozik az életem. Pont aznap regisztráltam egy oldalon, ahol el kezdtem írogatni...és ott talált rám máig tisztázatlan körülmények között ő.
Tényleg megváltozott az életem. Most ezt nyőgöm.
Miért tetted ezt velem?
