A shownak folytatódnia kell. Az ÉLET nevű shownak. Nem egy lány van a világon. Csak körül kell nézni...nyitott szemmel járkálni...nem lehajtott fejjel emberek közé menni. Külsővel megbarátkozni...tudatosan nem a csilivili cicababákat keresni. Ritka az, hogy pont ők találnak rám...nem is hiszem, hogy lesz ilyen. De ezt nem szabad bánni. Egy plázacica, porcelánbaba szerintem nem hűséges típus. Tisztában van a külső adottságaival és azt hiszi, ez elég. Némelyikük tanult persze: főiskolai vagy egyetemi végzettsége is van. De az érzelmi intelligencia iskolában nem elsajátítható 'tudomány'.
A külső nem minden...az idővel fakul. Ráadásul ha egy-egy ilyen kifent széplányt megnézünk smink nélkül, lehet, hogy egy világ omlik össze bennünk.
Szeretik ők, ha észreveszik...megfordulnak utánuk. Szeretik a 'macsókat'...akik a strigulákat húzzák csupán: 'na, ez a csaj is megvolt.'
Az ilyen csilivili lányok nem alkalmasak általában anyának, feleségnek. (Tisztelet a kivételnek.)
Nekik a pasijukkal szemben is 'kicsit' más elvárásaik vannak. A szolid emberek kifejezetten 'taszítják' őket. Vibráló személyiség kell...rámenős..., de tudniuk kéne, hogy ezeket a férfiakat hajtja valami, hogy ők is (a csilivili lányokhoz hasonlóan) folyamatosan bizonyíthassák maguknak kelendőségüket a másik nemnél. Így rövid idő múlva odébb állnak. Lehet, hogy a pattintott fél sem veszi ezt annyira zokon, hisz ő is ugyanezt csinálja. De azért a lányt talán jobban megviseli, ha egy 'macsó' hamarább ejti, mint ahogy azt ő esetleg a pasival tette volna. Na nem érzelmi válságot okoz neki...csak az egojának fáj, hogy nem ő volt az, aki előbb ejtette a másikat. Lévén, hogy az ilyen tesztoszteronbombák és luvnyák között ritkán alakul ki igazi szerelem...maximum testi vonzalom(?)...a szükségletek kielégítése végett. Az ilyen macsó pasik sem alkalmasak hosszú távon partnernek. Persze...pénzük nyilván van...de ahogy szokták mondani: minden jó nőt is un már valaki. Pláne, ha az a nő folyton csak arra vár, hogy a pasi prezentáljon neki. Folyton ő vigye étterembe...folyton szórakozásból álljon csak az élet. Kötve hiszem, hogy ilyen párok (macsó+csilivili nyuszitappancs) esetében a gyerekáldás szóba kerüljön. Lévén, nem hiszem hogy hosszútávra tervezik ezeket a kapcsolatokat. Persze! Amíg a lány is 'élni akar még' (magyarán nem megállapodni hosszú távon, hanem kapcsolatból kapcsolatba menni), addig ezzel 'nincs gond'. De az ilyen lányok vajon alkalmasak lesznek később harmonikus családi életre...feleségként, anyaként?
Mi a garancia arra, hogy aki idáig csak igazi érzelmek nélkül halmozta a sikerélményeket jelentő hódolók 'megskalpolását'. az később igazi érzelmekre fog vágyni és ő is tud majd adni? Mondjuk a harmadik X után sincs veszve még minden...azután is lehet 'még élni'...de az a kurva biológiai óra csak ketyeg. Egyre több smink kell a lánynak is, hogy a kor előrehaladtával jelentkező kis ráncocskákat elfedje...kopik a szépség, na! Nincs mit szépíteni. Egy férfinél ez nem akkora trauma...de egy 'széplánynál' igen. Ja persze...lehet plasztikáztatni. Előbb utóbb a homlokát már a seggére fogják varrni...de az arca ránctalan. Lehet szilikonozni, botoxozni...stb. Tényleg egy ilyen műnő kell majd?
Ja...vannak jó kozmetikumok is.
Egy idő után lehet, hogy feltámadnak majd az anyai ösztönök is. Kell ehhez egy hűséges pár, aki donornak is jó és apának is...igen ám! De akkor lehet, hogy a kicsit már megfakult szépségű hölgyikéknek is lejjebb kell adni az elvárásaikból. Nem feltétlenül macsók közül fognak választani már, mert azok nem megbízhatók. Kérdés, hogy az örökös hódolatra szocializálódott hölgyikéket mennyire fogja frusztrálni ez a 'beszürkülés'. Egy pasi mellett lenii? Brrrrr! Képesek lesznek -e hosszú távon együtt lenni úgy, hogy bármelyikük is félrekeféljen?
Nem ragozom tovább. Nem kell üresfejű csinibaba (én sem kellenék nekik, HAHAHA!).
-----------------------------
Iszom a levét még egy ideig az elmúlt időszaknak. Meglehetősen ocsmányul ért véget...de lehet, hogy ez kell ahhoz, hogy sikerüljön a még bennem lévő érzéseket elnyomni a haraggal, csalódottsággal.
Meg kell magamat győzni: ne bánjam, hogy így alakult, mert nekem volt igazam. Ha nem most, akkor később...sokkal fájdalmasabban történt volna meg ez.
Így most igazoltnak láttam (legalábbis ennél a lánynál) a félelmeimet: jól tettem, hogy igyekeztem magamról lebeszélni, mert nem lett volna komoly, hosszútávú parti.
Igen...a szerelem sok mindent kihozhat az emberből. Olvastam több helyen is, hogy ilyenkor egy rózaszín szemüvegen keresztül látja az ember a másikat...felnagyítja a jó tulajdonságait vagy olyanokat társít mellé, amik nincsenek is valójában. A rossz dolgok felett meg hajlamos szemet húnyni. Mindenki igyekszik a jobbik énjét mutatni...aztán egy ilyen összeveszős, szakítós szituban jönnek elő az addig elnyomott, elnézett viselkedési formák, jellemzők.
Így meg tudnak végül undorodni is emberek egymástól. Azt hiszem, kettőnk esetében is most ez van. Nem akarom tovább ragozni most, kinek mennyi oka van hozzá. Ő most úgy látja, megjátszottam magam, átvertem egy naív lányt. Én nem így látom...sőt, úgy érzem, ő vezetett engem kismillió dologgal félre. De ugorjunk!
Nem érdemli meg, hogy sírjak utána. El kell nyomnom a maradék pozitív érzésemet...sőt, egyáltalán igyekeznem kell, hogy ne gondoljak rá...ne jusson eszembe többé. Ahogy írtam neki: egy rémálom volt csupán. (Ő is így gondolja...de nem izgat.)
Az tény, hogy az utóbbi két hónap nem tett jót nekem, az egészségemnek. Nem mártírkodni akarok és nem megjátszani magam...sem sajnáltatni (ez a mondat most neki szólt)...de ennyire mélyen szerintem nem voltam még. A hangulatom...a szívem..., sőt: az utóbbi időben olyan kézremegésem van, hogy öröm nézni.
Megért ez nekem ennyit? NEM! Annyi normális lány van a világban...talán itt a közvetlen lakókörnyezetemben is. Miért ilyennek kellett engem kipécéznie? Én meg miért nem mondtam azt előbb, hogy nekem nem ez kell? Ha már állítólag szerelemmel közelített felém (amit most tagad), akkor ha ezt nem látom rajta, miért nem mondtam előbb azt, hogy felejtsük egymást? Ha ő sem hitt a fiú-lány barátságban 8amit ő javasolt egyébként aztán), akkor mi a fasznak kellett erőltetni bármit is? Hogy csak fájdalmat okozzunk egymásnak?
Igen...most úgy érzem: felesleges időszak volt ez az életemben...de leckének mégis jó volt...még ha iszonyúan szarul is érzem magam most. Talán ráeszméltem, mit kell keresnem, figyelnem egy kapcsolatban...milyen intő jelekre vigyázzak...stb.
Erre jó volt ez a 'pofon'.
Meg talán arra is, hogy a csalódást kompenzálandó nekilóduljak valami pozitív élményt is keresni...kapcsolati síkon. Nem görcsösen, mert annak soha sincs jó vége. Hadd jöjjön, aminek jönnie kell. Nem fogok bújkálni semmi elől. Későn értem be...de tudatosan nem akarom tovább elbaszkurálni az életemet.
A tegnap reggelem nagyon szar volt. Hajnali 1:30 -ig válaszoltam KL extra hosszú agymenésére. Nem aludtam semmit...mentem dilidokihoz...aztán elmentem sétálni. Olyan helyekre is, ahol azelőtt voltam vele. Nem jöttek a rossz érzések...vagy csak nagyon minimális emlékfoszlányok szintjén ugrott be...de túltettem magam rajtuk.
Az arcom nem volt lefittyedve...nem a járdát néztem. Végre jobb napom volt! Hívott egy barátom: ma este megyek buliba. Ez most feldob. Holnapra találkozót szerveztem pár hasonló fazonnal, lánnyal.
Mivel már két napja nem aludtam szinte egy órát sem, 'korán', 22:00 előtt picivel lefeküdtem. Ma reggel 9:30 -kor basztam ki magam az ágyból. Látván, hogy nem süt a Nap, nem volt olyan sugárzó jó kedvem...de legalább nem úgy ébredtem, hogy KL -ról morfondírozok és feszít a szívem...stb.
Lassú folyamat lesz teljesen túltenni magam rajta...de bízom benne, hogy sikerülni fog.
A tegnapi dilidokinál történtekről is írok...bár semmi különösebb dolog nem volt.
-----------------------
update1.
Egy kérdés fogalmazódott meg bennem.
A kezdeti 'szerelem' után (bár már ezt is tagadta) ő ajánlotta fel, hogy legyen barátság kettőnk között. (Bár az utóbbi idők vívásai közben írta nekem, hogy ő másfél évet várt rám...tehát akkor míg ő úgy kommunkálta velem, hogy ez már csak barátság, akkor is érzett még többet? Vagy eleve nem érzett semmit...csak akkor is púderolt?)...no de a felvetődött kérdésem nem ez. (Az, hogy még az előbbi zárójeles részt is beiktattam, azt jelenti, valamilyen szinten még mindig bassza a csőröm a dolog...pedig nem kellene már rágódnom rajta. Nem érdemli meg.)
VAJON BARÁTSÁG -E AZ, AMI CSAK EGY DOLOGRA ÉPÜL...A MÁSIK GYÓGYKEZELÉSRE VALÓ RÁVÉTELÉRE?
Egy barátság esetén jóval többször keresik egymás társaságát (szerelem esetén meg még többször...).
Ez a 'kapcsolat' még egy barátsághoz sem volt elég 'intim'. Mi volt ez akkor? Nem látok bele KL zavaros gondolataiba, érzéseibe. Ehhez szakember kell.
