Próbálok 'erősnek' tűnni... de iszonyatosan gyenge vagyok. Azt gondoltam, ha haragszom, előbb felejtek és teszem túl magam KL -on. De nem! Írtam neki durvákat...ő is durvákat vágott a fejemhez. És bánom egyhuzamban. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét...nem idén áprilisig (a koncert napjáig)...nem februárig (az utolsó személyes találkozónkig)...nem is a kiutazásáig...hanem közvetlenül a 'legelejére'...még 2007 -ig.

Utálom magamat. Sok igazság volt abban, amit a fejemhez vágott (lusta vagyok, várom a sűlt galambot a számba...stb)...egyet leszámítva: nem egoista vagyok és nem egomán...hanem gyenge, sebzett lelkű ember, aki fél mindentől...kishitű, önértékelési problémával küzd. Felejtsük most azt el, hogy miért nem hittem ebben a kapcsolatban (túl fiatal...nem én leszek neki az utolsó kapcsolat...én pedig már hosszú távra terveznék; kiutazna előbb utóbb úgy is külföldre;sok gyereket szeretne, más jellegű pasik tetszenek neki...)...de ahogy írta (és a pszichológus is mondta), örülhettem volna az adott szitunak és nem a vélhető (várható) végkifejleten kellett volna agyalnom.

Elkúrtam...de nagyon.

Azt gondolja rólam, egy bunkó vagyok, mert általam akkor igaznak vélt bántásokat vágtam a fejéhez (csak játszott velem, becsapott, felvett egy imidzset, leszarja azóta az egykori 'barátokat', magyarázat nélkül kezdett el hanyagolni...stb). Írta, hogy agresszív vagyok. Pedig nem. Szeretem a békét magam körül...ha más nincs rám tekintettel (beszól, kötekszik), akkor szoktam a béketűrésből kijönni. Túl sok bántásban volt részem, úgyhogy ezekre nagyon érzékeny vagyok. Tizenakárhány év alatt egyszer verekedtem: a munkahelyem környékén fellökött egy kölök...mondtam neki, hogy 'lökjél már fel'...erre a tahó apja nekem jött. Dilidoki is mondta, hogy nem kellett volna...

Agresszióm általában verbális szinten fejeződik csak ki. Ezt belátom: néha vissza kellene fognom magam és nem kimondani azt, ami a szívemen van...vagy pedig egy kicsit finomabban kell álalnom a mondandómat.

Sajnos KL -al való levelezésünk során is kicsit elhamarkodottan fogalmaztam...még ha igaznak is véltem a kimondott szavak mögött rejlő dolgokat.

Sajnálom, hogy idáig sűllyedtem...sűllyedtünk...mert ebben bizony mindketten benne voltunk nyakig.

Elkezdtem összerendezgetni a KL által írt, mondott ellentmondásokat is. Sajnos nincs már értelme ezen rágódnom...legalább is ma nagyon nem érzek késztetést arra, hogy ezt itt megosszam...nem változtatna ugyanis semmin. Ő bizonytalan volt...írt dolgokat, amit lehet, hogy nem érzett...nem mutatott ki...én félreértettem...nem reagáltam...stb. Elbénáztam én is...de ő is. Féltem (a fiatalságától)...magam jelentéktelenségétől...nem hittem el, hogy bármi is vonzhatja őt egy ilyen defektes emberhez...stb.

Nagyon szarul érzem magam. És most nem azért írom ezt, hogy sajnáltassam magam. A blogom sem ilyen célból született (ez KL -nak is szól). Nem...nem vagyok egomán.

Nem vagyok képes másokon átgázolni...éppen az van, hogy a háttérbe vonulok, mert tutyimutyi vagyok...mert nincs bennem elég életakarás...beletörődöm mindenbe. Ez a bajom és ezen kell változtatnom. Csak a lelkierő hiányzik most hozzá, mert belepistulok, annyira ramatyul reménytelennek érzek mindent.

Nem tehetek róla...de ilyenkor mindig előjönnek 'azok' a gondolatok. A teljes feleslegesség, reményvesztettség érzése...a halálvágy. Ez nem fenyegetés...ez segélykérés szokott lenni általában. Nem tudom, ki vagy mi segíthet rajtam...mert ez itt belül dől el. Hiába járok dilidokihoz és mondja az okos dolgokat...én nem tudom túltenni magam egyelőre az eseményeken. Szar lesz még...nagyon sokáig. És nem azért, mert én így határoztam (mert 'szeretek szenvedni')...hanem mert én egy ilyen rágódós ember vagyok.

Depressziós vagyok...nem bunkó egomán. Ha valaki nem tudja, mi az a depresszió (mert ő maga setleg nem érezte milyen az, amikor élni sincs kedved és nem vagy magadtól képes rendbetenni magad...és igen: GYAKRAN MÉG A KÜLSŐ SEGÍTSÉGET SEM FOGADOD EL...) lehet, hogy soha nem érti meg az ilyen embert. Nem rosszak ők...én sem vagyok rossz ember. A dilidoki is mondta, hogy sok egyéb problémát is magamra veszek. A világban zajló események elszomorítanak..az állatkínzás, az emberi gyarlóság. Írtam ezekről jó pár helyen...igaz, ezek nem 'tettek'...sok minden ellen tehetetlenek vagyunk...hiába nemesek a célok vagy tudod, mi az ami rossz...hiába hiszed azt, hogy egy nemzetközi szervezetnél majd megváltod a világot...ez sajnos nem fog menni. Túl sok akadályozó (emberi) tényező lesz. Kis sikereket lehet elérni...valamilyen szinten a 'felvilágosító' munkám is az (amikor rászólok az emberre, hogy ne szemeteljen például)...ezt pedig nem azért teszem KL, mert a lételemem az agresszió és azt várom, hátha verekedhetek. Nem.

Kívánom, hogy te se csalódj a szentnek hitt elhivatottságod gyakorlása közben. Félek, hogy sok pofon fog érni (nem a te sutaságod miatt, hanem a már említett emberi tényezők miatt...a világ 'aljassága' miatt)...

Hidd el, hogy nem vagyok olyan rossz ember, mint amilyennek gondolsz most engem. Bántottalak téged szavakban, mert én is megbántva éreztem magam.

Sajnálom...