Azt hittem, nincs tovább. De érnek még meglepetések.
A levél után, miszerint 'megszüntem számára létezni', jött egy rekordhosszúságú levél. Ezt szerkeszgethette már egy ideje :-)
Nagyon, de nagyon megmondta a frankót...jól 'lealázott'...jól beolvasott :-)
Folyékony ellentmondások halmaza az egész, egy vádirat, hogy én szerinte milyen vagyok.
Megírtam, szerintem ő milyen. Oszt' itt akár már tényleg be is fejezhetnénk.
Hajnali fél 2 -ig gépeltem. Ahogy olvastam, reagáltam csuklóból az éppen aktuális szövegrészekre. Így nem fogalmaztam, nem enyhítettem mondandóm élét...kicsit nyersre sikerült...de megérdemelte.
Megvilágosodott előttem (már régebben is...csak mégis valami pislákolt bennem), hogy ez a lány hazudós és lelkileg sérült.
Így KL (kicsi lány) elnevezést inkább átírnám HL -re (hibbant luvnyára)...de nem! Inkább megpróbálok nem lemenni kutyába...és odatenni őt, ahová való.
Bánom már a napot, hogy szóba elegyedtem vele.
Érdekes volna feltenni a leveleit...és a rá adott válaszaimat.
NEVERMIND! Itt a vége...hál' Istennek! Nem érdemli meg, hogy tovább érezzek iránta bármit is a megvetésen, sajnálaton kívül.
Igazán 'szépen' ért véget. Kölcsönös ekézéssel. De én legalább nem hazudtam neki soha...és ez vígasztal. Megmaradtam gerinces embernek...még ha beteg is vagyok (depis).
Erre nincs ugyanis kihatással a betegségem.
