Közeledik a koncert dátuma. Nem árulok el titkot: június 23. -a.
(Szerintem nem kérdéses, melyik együttesről van szó :-D)
Teszem it a szmájlit...pedig annyira nincs ám jó kedvem...
Úgy volt, hogy erre a koncertre (is) együtt megyek Kicsi Lánnyal. Február második felében találkoztunk utoljára. Akkor kapott egy másik koncertjegyet ajándékba (egy áprilisira...).
A júniusi koncertjegyet nem adtam akkor még oda neki. Tudott róla egyébként...ki is akarta fizetni. Én meg húztam- halasztottam. A szülinapjára akartam odaadni.
Kicsit vissza az áprilisi koncerthez: itt romlott el minden. Már előtte is voltak érezhető problémák...ritka levelek...érdeklődés csökkenése...stb. Ennek hatására kezdtem berágni Kicsi Lányra...és ez a 'berágás' részemről egy elég bunkó megnyilvánulásban csúcsosodott ki. Nem is találkoztunk a koncert előtt...pedig két barátommal is keresett. Egyszerűbb lett volna felhívnia (most nálam volt a telefon). Nem hívott...én sem hívtam.
Kifele menet (koncert után) rámköszönt...én meg (visszaköszönés után) otthagytam.
Írtam már ezt párszor...de ez azóta is itt kísért bennem. NAGYON SAJNÁLOM! TÍSZTA SZÍVEMBŐL...bunkó voltam. Még ha akkor (és egy ideig) úgy is éreztem, megérdemelte.
Az utóbbi másfél hónapban visszakaptam mindazt, amiket én írtam neki: lebeszélést magamról...már a barátságára sem tartanék igényt...stb.
A harag és az indulat rossz tanácsadó. Olyan dolgokat mondat ki az emberrel, amit utána megbánik.
Szóval jövő héten koncert. Akadnak barátaim, akikkel mehetek...de ez nem ugyanaz. A lány is kérte, hogy ha tudom, adjam el a neki szánt koncertjegyet. Megtettem...
Nem kellett volna. Már sokkal korábban (még amikor 'rendben' mentek a dolgok), oda kellett volna adnom neki.
Késő bánat! Megérdemlem.
