A kicsi lánynak kell megköszönnöm, hogy így vagy úgy, de elérte nálam, hogy rendbehozzam az életemet.
Az első akadálynak már nekifutottam. Sőt! Talán a másodiknak.
Az első: a régóta gyötrő testi tüneteimnek szeretnék a végére járni és ezért még a kellemetlen vizsgálatokat is bevállalom. Remélem, nem derül ki semmi kóros elváltozás...vagy ha igen, akkor az valamilyen eljárással gyógyítható lesz.
Így egy sor fóbiám talán elmúlik. Teljesebb életet tudok majd élni, ha nem kell félnem az utazástól...stb.
A második akadály: ez csak most kezdődik és picit hosszabb lesz.
Ez nem más, mint a lelkem rendbetétele...a bipoláris depresszióm kezelése.
Találkoztam valakivel a minap. Az index fórum zenei topikjairól ismertük eddig egymást. Ő egy közös ismerősünkön keresztül érdeklődött felőlem. Olvasta a hozzászólásaimat és úgy látta, elkélne a segítség.
Talált nekem itt a kerületbe egy közösségi pszichiátriai gondozót (nem röhögni!). Ma felhívtam őket és hamarosan személyesen is elmegyek megbeszélni a hogyantovábbot.
Kíváncsivá tett...mert idáig nem hittem (bíztam) abban, hogy egy másik fél előtt kibeszélt problémák által olyan dolgok elfelejthetővé válnak, mint a sok-sok éven keresztüli megalázás, szemétkedés a kortársaim részéről.
És ha ezt nem is egy ember (szakember) előtt beszélem ki, hanem pár 'sorstársam' előtt...
Na, majd meglátjuk.
Nem tudom, hogy kicsi lány kíváncsi -e még rám és olvassa -e a blogomat? Szeretném hinni (tudni), hogy még nem írt le teljesen. Kicsit Ő miatta is csinálom. Na jó (hazudtam): mert nagyobb részt miatta indultam neki...de tisztában vagyok azzal, hogy a legtöbbet magamnak használok vele.
Folyt.köv!
