Azért volt egy kicsit ilyen zsarolós feelingje a dolognak...Akiben van vmi alapvető emberi jóérzés és kap egy ilyen üzenetet, hát nem tudom...megpróbál segíteni.
Továbbra is az a véleményem, hogy elég inkorrekt a kislány. Tudja, hogy nem akar semmit, sőt mi úgy tudjuk ugyebár, hogy nincs egyedül, mégis irogat. És nem önszántából, nem érdeklődik saját elhatározásból. Tudja, hogy mit érzel. Nem kéne ezt tovább feszítenie, főleg, hogy tudja milyen állapotban vagy. Nem segít, hanem árt. Most úgy érzed, hogy jobb, ha hallasz róla, de hosszútávon csak szívás, szerintem. Addig amíg ilyen típusú érzelmeket táplálsz iránta nem kéne nemhogy találkoznod vele, de még írásban sem kommunikálni, mert csak magad alatt vágod a fát. Rá fogsz jönni később, csak addigra elpazarolsz egy csomó időt, meglátod. Javasolnám, amit nemego76 társad tesz: átgondol - elhatároz - próbál betartani. Rohadt nehéz, de megéri.

Nem érdeklődik személyesen tőlem...de mint kiderült, olvassa a blogomat...vagy tán csak a fórumos beírásaimat? Passz.
Szurkol Ő nekem...ezzel szerintem nincsen gond.
Most bizonytalan Ő is, miféle kapcsolat lehetne kettőnk között. Én szerelmes vagyok belé...de voltam olyan hirtelen haragú, hogy ha a 'minden' nem lehet enyém, akkor legyen inkább a 'semmi'...magyarán azt írtam neki, hogy mint barátra sem tudnék már rá gondolni. Ezt bántásból írtam neki. Lehordtam fűnek, fának...pedig Ő tényleg csak jót akart nekem. Én voltam a hülye, hogy hárítottam, mellébeszéltem.
Jogosan unta ezt meg...de a történtek ellenére (email) úgy érzem, nem kellene megszakítanunk a kapcsolatot. Ha már nem bízik egy rendes kapcsolatban velem (még annak dacára sem, hogy megteszek minden tőlem telhetőt a gyógyulás reményében...az eddigi normális életvitelemet akadályozó és így az érzelmeim nyílt kifejezését gátló gyávaságom leküzdésével)...akkor legalább az legyen meg, amit Ő már régebben javasolt: baráti kapcsolat.
Írtam durva dolgokat neki. Talán hálátlannak tűntem a szemében.
De könyörgöm! Egy barátság (vagy szerelem) sem mindig fenékig tejfel. Vannak rosszabb periódusok, viták, nézeteltérések.
Ezek szerintem nem voltak olyan léptékűek, amik elsimíthatatlanok lennének. Részemről semmi akadálya annak, hogy leüljünk beszélgetni személyesen, elmenjünk valahová...mint a régi szebb időkben.

Ezen felül azt is megértem, ha nem ír olyan sűrűn. Végül is tanulnia kell...és az most tényleg fontosabb.
Az érzelmi életénél most vannak fontosabb dolgok is.

@nemadomfel!: szurkoljon is, ha már egyszer!
Jó, írtál neki durva dolgokat, bár ahogy téged ismerlek, gondolom 10x elnézést kértél érte.
Azért egy apróság mindig kikerül a látószögedből: annyira friss még ez a történet és neki van új párja. Szerelmes vagy, remélsz. Tutifix, hogy nemcsak barátságot. Gondolod: találkozunk, barátkozunk aztán hátha lesz belőle komolyabb is. Azt az apró tényt viszont mindig kihagyod, hogy ő már nincs egyedül. Egy vadiúj kapcsolatba nem biztos, hogy belefér, hogy a volt (ami nem is volt igazából) pasimmal találkozgassak.
Ez nyilván egyénfüggő, de én nem láttam még olyat, hogy friss kapcsolatnál ez annyira kívánatos lett volna.
És nem tudom hogyan akarsz barátságot, amikor te szerelmes vagy...
Volt egyszer egy férfi az életemben. Nem sokáig, pár hónap. Nem tudtam beleszeretni, tisztában volt vele, nem ígérgettem neki semmit. Azt mondta ő vár, mert várni akar, hátha. Nem ment, mondtam menjünk szét. Nem haraggal váltunk el, de én tudtam, hogy nagyon akarta volna a kapcsolatunkat és úgy láttam jónak, ha nem beszélünk, nulla érintkezés, nem kell őt folyton készenléti állapotban tartanom, úgyis csak reménykedne.
Kb. 2 év múlva írtam neki egy pár soros levelet, hogy ha van kedve beszélgethetünk. Rögtön keresett, sztem amint elolvasta a levelet. Találkoztunk, de úgy éreztem még mindig ott tart, hogy nem tud rám nézni, csak mint nőre. Akkor megfogadtam soha többet ilyet nem teszek.

@black day:

Állítólag Ő is szerelmes volt belém. Ő ezt elektronikus formában tudta csak kifejezni...a való életben nem. Vagy azért, mert mindig más került szóba ritka találkozóinkkor (depresszióm), vagy azért mert félre lettek szervezve a bulis találkozók és furán viselkedett. Furán indult az egész...és elég furán is folytatódott. A dolgok ilyetén alakulása miatt nem voltam biztos benne, hogy nem csak 'jótéteményt' akar -e véghez vinni rajtam a leányzó. Nagyon tetszett már a legelején...tetszett az, hogy kicsit félénk is volt...igyekezett felkészülni. De nem történt túl sok dolog a személyes találkozók alkalmával.
Tényleg úgy éreztem, hogy az email-ekben írt érzelmek és a valóságban kimutatottak nincsenek közel egymáshoz. Tán Ő sem volt elég bátor?
Valójában úgy tünt, mint ha ez tényleg csak barátság lenne...és ezt (látván, olvasván a bizonytalanságomat...illetve a kishitűségemet -lebeszéltem magamról lényegében -) Ő mondta ki először: 'akkor legyen csak barátság'. Mivel nem éreztem részéről sokkal többnek a valóságban (némi küldetéstudattól vezéreltetve)...mit tehettem mást? Rábólintottam...legyen csak barátság.
Aztán kezdtek a dolgok megváltozni. Én folyamatosan halogattam a kezelésemre tett ajánlatát...Ő kiment pár hónapra...és a levelek ritkultak. Mire visszajött, már nem volt olyan a 'csak baráti' kapcsolatunk sem, mint régen.
Ez fájt...megsértődtem, mert rosszul esett.
Annyira sikerült leredukálnunk a levelezést...aztán jött egy koncert, ahova úgy volt, hogy együtt megyünk (még februári utolsó találkozónk alkalmával adtam neki ajándékba a koncertjegyet)...de nem így történt.
Csak kifelé menet 'találkoztunk'. Rámköszönt, én meg flegma módon nyekegtem egy 'sziá' -t aztán leléptem.
Azt hiszem, számára ez lehetett az utolsó lökés. Én persze azonnal megbántam. Ha nem is tízszer, de párszor már biztosan elnézést kértem ezért. De annyira rosszul alakultak az utóbbi hónapokban a dolgok, hogy én sem láttam esélyét már semminek. Erősnek akartam látszani, hogy VÉGE...mintha én mondanám ezt ki.
Valójában pedig nagyon sajnáltam. Visszajövetele utánra (ha még akkor is szeretett volna) indultam volna jobban be. Igen ám, de addigra már alig leveleztünk.
Fájt nagyon az, amit csináltam vele. Írta, hogy még arra sem voltam képes, hogy elmenjek a depim kezelésére, pedig ezzel is bizonyíthattam volna, hogy szeretem.
Még korábban szóba került a kezelés (egyébként úgy volt, hogy februárban közösen csinálnánk)...egy emailben hozta szóba újból...én meg kifakadtam, hogy elegem van már ebből...nem hiszek abban, hogy a kezelés eredményt hozna.
Ez is nagy hiba volt részemről.

A koncert után pár nappal kérdeztem tőle SMS -ben, hogy lenne-e még esélyem nála? Azt írta, csak olyan férfi kell neki, aki tudja, hogy Ő kell neki.
NEKEM Ő KELL!!! (Ez a 'kell' egy elég ronda, akaratos szó...mondjuk úgy inkább: szükségem van rá...szeretnék vele harmonikus, boldog párkapcsolatot kialakítani.)
Elhatároztam, hogy megteszem azt, amit Ő annyira fontosnak tartott: elmegyek pszichiátriára, elmegyek a gyomorpanaszaimat kivizsgáltatni...stb. Megígértem neki, hogy összeszedem magam...szívesen utazgatnék vele ide-oda...

És csak itt került szóba, hogy összejött valakivel: májusban mondta (írta le) először. Ez nekem új volt. Mert bár írta még kintről, hogy volt egy pár udvarlója, de arról szó sem volt, hogy össze is jött vele.
Néha azonban éreztem, hogy van esélyem. Írt vagy telefonban mondott olyanokat, ami miatt azt hihettem, hogy reménykedhetek.

@nemadomfel!:
teljesen értelek, de a véleményem fenntartom. A te döntésed mit teszel, te tudod mi a jó neked. Csak azt látom, hogy ez nem jó neked...
Megnéztem, iwiwen még mindig "kapcsolatban" van.

@black day:

Elhiszem, hogy kapcsolatban van. ugyanakkor ezt bárki kiírhatja az iwiw -es adatlapjára. A kicsi lány elég jól néz ki, nyilván sokan ismerkednének, ajánlkoznának 'barátnak'...lehet, hogy ezt akarja elkerülni.
De ez csak egy lehetőség...amiben titkon én reménykedem.
Ha tényleg van kapcsolata, akkor természetesen nem várhatom el, hogy miattam hagyja azt abba...de akkor miért keltett bennem reményt néha?
Ez nem volt szép tőle!
kicsit átvágva érzem most magam. Lehet, hogy nem én lennék számára az ideális...de ezt már a legelején beláthatta volna, amikor olvasta az indexes hozzászólásaimat. Azokból is kiderült a világlátásom, hozzáállásom a dolgokhoz, a depressziómról is olvashatott tán. Mit akart akkor mégis tőlem? Csak a kezelésre akart rávenni? Akkor miért jött a 'szerelmes' hablattyal? Hogy aztán a találkozók alkalmával semmit ne mutasson ki belőle? Tényleg, ha valaki szerelmes, akkor nem csak interneten tartják a kapcsolatot, hanem minél többször találkoznak. Nem csak 23 -szor másfél év alatt. Itt lakott fent Budapesten...Mi tartotta vissza? Titkon már sejtette talán, hogy nem én leszek a végleges...de ha már belevágott, próbálkozik legalább a lelkem rendbetételével?
Meghülyített...összezavart. Nem tudom eldönteni, hogy kire haragudjak jobban: Ő rá vagy magamra.
Kicsit most úgy érzem, jogos volt a félelmem, hogy ebből úgy sem lehetne komoly kapcsolat. Nem véletlen hát, hogy az amit ma gyávasággal, kishitűséggel magyarázok, valójában egy helyes előérzet volt. És mégis titkon reménykedtem. Tetszett, szerelmes lettem belé...most meg lezárul a dolog.
Sokat gondolkodom, hogy ha ott -és akkor megsimogatom, mi lenne ma? Vajon ugyanúgy véget ért volna a dolog? Vagy csak évekkel később?
Komolyan gondolta az érzelmeit vajon?

Áááá!
Nagyon szar így!

@nemadomfel!:
úgy érzem ebben a hsz - ban már azért kezded kapisgálni a dolgokat. Ha szerelmes vki, majd megőrül csak találkozzon a másikkal, bármi áron. Minden más kifogás. Köztünk 250 km volt hónapokig, de folyton jöttünk - mentünk, mert akartuk. Volt, hogy hetente 2x is megjártam Db - Bp - et, persze mindig ott töltöttem pár napot is. Akarni kell és akkor nincs család meg suli meg semmi. Aztán majd fokozatosan beállnak a dolgok, de az első időben mindennél fontosabb volt, hogy együtt legyünk. Most is persze, de azért 2 és fél év után normalizálódnak a dolgok.

@black day:

igen. Azt hiszem, tényleg nem voltak komoly szándékai velem a lánynak. Ugyan én már az elejétől kezdtem magamról lebeszélni...de Ő nem is nagyon ellenkezett. Tulajdonképpen Ő ugyanazt csinálta, amit most Ő nem akar 'visszakapni' tőlem: ha Ő akkor tényleg szerelmes volt belém, miért mondta, hogy legyünk csak barátok? Magát is visszafogta vele...rossz érzéseket okozott vele.
Most pedig részemről Ő nem tudja azt elképzelni, hogy találkozzunk, mert én már (még) nem csak barátként nézek rá.
Totál érthetetlen a lány. Talán jobb is, hogy nem lett belőle semmi? Ugyan milyen kapcsolat sülhetne ki egy ilyen döcögősen...mondhatni teljesen furán induló kapcsolatból?
Nem szerelem...nem barátság...igazándiból akkor melyik? Ezt most Ő is megkérdezte tegnap tőlem.
Honnan tudjam, neki mi volt a célja? Volt -e szerelmes belém, vagy csak ezt írogatta? Amikor azt írta, legyünk barátok, hitt -e még fiú-lány barátságban...vagy egyáltalán akkor valóban barátként tekintett -e rám?
Nagyon kusza érzései voltak...és engem is teljesen megzavart.