Essen szó a 'barátaimról' is.
Emberismeretemről már írtam az egyik kommentemben. Leírtam, hogy sikerült mindig beválasztanom. Következménye képpen egy olyan igaz barátot sem sikerült összeszednem, aki a mai napig kitartott volna mellettem. Persze nem csak őket hibáztatom ezért. Én is ludas vagyok benne. (Pl. a már előbb említett rossz emberismeretem miatt.)
Az általános iskolai 'barátaimról' már írtam. Úgy voltak azok barátok, mint ahogy én a dalai láma. Nem is tartom velük a kapcsolatot.
A szakközép iskolában egy komolyabbnak nevezhető 'barátom' volt. Vele a technikusi osztályban romlott meg a viszonyom (érettségi utáni +1 év alatt).
Nem mondom...furcsán viselkedtem én is...de így is érthetetlen volt egy-két dolog számomra.
------------------
Aztán hosszú szünet. Nem igazán barátkoztam.
Hangmérnöknek készültem. Elmentem egy hangtechnikai szakiskolába. Ott két emberrel kerültem úgymond 'baráti' kapcsolatba.
Az egyikkel közös zenei érdeklődésünk miatt (Dead Can Dance)...érdekes, hogy a zene miatt ismertem meg egy csomó embert...és a korábbi barátnőmet is (aki mint mostanában kiderült, nem akart szintén komoly kapcsolatot.)
Szóval ezzel a gyerekkel tanulmányaink során is kiegészítettük egymást. Én a műszaki tárgyakhoz értette (ilyen szakiskolából jöttem)...Ő pedig a zeneelmélethez.
Én magyaráztam neki ezt, ő pedig magyarázta a hármashangzatokat meg minden egyéb okosságot. Vele füveztem először...DCD -re. Nem okozott akkora élményt a spangli.
Aztán a viszonyunk nem megromlott...csupán Ő el kezdett szélesebb körben cimborkodni...egy másik zenész ambiciókkal bíró gyerekkel. Egy kicsit mellőzött...de nem vesztünk össze.
Aztán jöttek a szakmai gyakorlatok. Stúdióba mentünk, külső helyszínekre felvételeket készíteni, hangjátékot csinálni...stb.
Ekkor került képbe egy másik srác...akit később szesztestvéremmé fogadtam :-) Illetve Ő engem...mert én csak a suli elvégzése után kezdtem el keményebben piálni.
Elvoltunk, mint a befőtt. Gyakorlatok során csináltunk pár közös számot.
Őt is tanítgattam az elektrotechnika csínjára bínjára.
Jöttek a vizsgák. Valamelyik kretén felírt engem szerdai napra az utolsó gyakorlati vizsgára. Erről én nem tudtam. Szerdán még otthon tanulgattam...erre megszólal a telefon délután: hol a picsában vagyok? Bent kéne lennem vizsgázni!!!
Mondom. mi van? Csütörtökön kell mennem.
'Kapjad össze magad és legyél itt bent x időn belül, vagy baszhatod!'
Mondtam, hogy nem érek be. Sikerült megdumálni, hogy a következő stúdiós gyakorlati nap a turnus előtt, reggel 7 órára menjek be. 1 órám volt befejezni a vizsgamunkát. Pechemre nem a kedvencemet kaptam (soksávos felvétel keverése)...hanem ugyanazon klasszikus zenei mű két különböző előadását kellett több vágással egybe gyúrnom. Hát...kicsit rövid volt az idő...idegeskedtem...de befejeztem. Mentem be aztán szóbelizni, ahol meghallgatták az egész éves gyakorlati munkáim zömét. (Külső komolyzenei felvételeket, rádióműsort, saját zenéket és a hangjátékot...na meg a gyakorlati vizsga munkámat.) Amikor ez utóbbit hallgatták, megkérdezte a vizsgáztatók közül valaki: mi volt a koncepció?
Mi lett volna, bazdmeg! Volt rá összvissz 1 órám...és kurva ideges voltam.
Nem lettem kitűnő gyakorlatból...viszont az elméletet kentem-vágtam.
A barátom megbukott...azt hiszem, az audiológiai teszteken. (Azóta sem végezte el...pótvizsgázott).
Mindegy. Utána a gyakorlatokon részvevőkkel (csoport...5-6 fő) elmentünk piálni. Ekkor ittam az első komolyabb mennyiségű sört. (4 korsótól kikészültem).
No...aztán ezzel a szesztestvéremmel összejárogattunk. Én itthon berendeztem egy házistúdiót...itt ökörködtünk.
Eljártunk piálni. Elmentem olyan helyre dolgozni, ahol 2 nap melót 2 szabadnap követett. 2 szabadnapom egyikén mindig beültünk az egyik kedvenc Király utcai sörözönkbe, ahol jó házi sört mértek.
Kiültünk a Margit szigetre is...a szabad ég alatt piáltunk...egyre keményebben. :-)))
Egyszer egy általa hozott 65% -os barackpálesszel igen keményen kiütöttük magunkat.
Mivel az én buszaim már nem jártak, felmentünk (eltámolyogtunk) hozzájuk. Ha nem fogott volna, simán elesek. Felszálltunk a buszra. Előttem egy zacskó...biztos ami biztos alapon, ha hánynom kell. Láttam a megvető pillantásokat.
Felmentünk...lefeküdtem. Másnap reggelre kijózanodtam...Ő meg pont akkora lett szarabbul. Én persze a felesleg egy részét kirókáztam...Ő meg nem, és küzdött a szervezete :-)
Aztán volt olyan, hogy ősszel szintén a szigeten piáltunk. Leültünk egy padra és az üres sörösüvegeket az avarban gyűjtöttük. Jött egy csöves ürge. Kérdezte, kellenek -e az üvegek. Mondtuk, majd elviheti, ha végeztünk. Végeztünk. Lehúgyoztuk mindketten az üvegeket :-)))
Aztán egyszer felszedtünk két csajt. Szokásos Király utcai sörözőnkből kifele jövet mentünk a Deák térre, a villamoshoz. Hárman voltunk (az ivócimborám haverja is jött...azóta szent életű mélyen vallásos keresztény lett :-D) Jött két kiscsaj...kérdezték, hol lehet sütit kapni. A király utcában volt egy cukrászda szerűség. Elkisértük oda őket...én gavallérkodtam: fizettem a sütijüket. Kérdezték, mi a tervünk estére. Ők mennek tovább a WigWam -ba. Nagyszerű! Menjünk mi is. A harmadik cimbora lelépett. Maradtunk ketten a két kiscsajra. Az egyik szőke volt...a másik fekete hajú. (a gyengéim! Imádom a fekete hajú lányokat).
A WigWam-ban rock buli volt...és habparti! :-)))
Sík részegen táncoltam olyan zenékre a habbal teli medenceféleségben, amiket alapjáraton nem hallgatnék meg. Aztán a csajok eltüntek. (Megjegyzem: még a villamoson elsütötték, hogy Ők leszbikusok.)
Aztán volt egy olyan sztori, hogy nyáron a Plázson dzsámbásztunk...négyen. Dögunalom volt...mondtam, húzzunk már el valahová. Elindultunk a kőrúton...vettünk egy-egy üveg vodkát (nem 7dl)...azt a ZP -ig kivégeztük. Bementünk a ZP -be. Ott bort ittam. Átmentünk a BME kollégiumába...ott sört. Aztán amint kiléptem a szabad levegőre...kurva rosszul lettem. Összerogytam...ledőltem a kockakő kerítésre. A többiek élesztgetni próbáltak. Az egyik kretén ököllel ütötte a pofámat...zsibbadt, de nem szóltam semmit. Felhívták apámat...Ő vitt haza autóval.
De a legkeményebb sztori: beültünk a Marxim-ba. Zabáltunk, angol barna sört ittam. Erre megszólal a szesztestvérem: menjünk ki a nyóckerbe. Mondom: Te hülye vagy. Jól érzem magam...kint kurva hideg van. 'De menjünk!' 'Jó, menjünk wazze!'
Vettünk egy-egy üveg pezsgőt. Járkáltunk a legdurvábbnak hitt helyeken. Semmi nem történt. Vissza a Rákóczi térig. Ekkor a rosszlányoknak már nem volt szabad strichelniük az utcán...de ott volt valami játszótér féleség...és ott egy mászókánál gyűltek a lányok.
Odamentünk. Azért voltak ott. Elmentünk az egyikkel szobára .-) A barátom akkor már a MR által indított riporter képzőbe járt. Bementünk a házba. Egy kicsiny előszoba fogadott. Asztal...a falhoz tolva egy ágy, rajta egy dagadt nő aludt. A másik, aki tartotta a frontot, nézte a TV -t. Köszöntünk...semmi. Jó...bementünk a szobába...amit az előszobától csak egy elhúzott függöny választott el. A szobában egy ágy és egy fürdőkád volt.
Sokáig csak beszélgettünk a nővel. (Mondom: riporternek készült a kedves barátom). Aztán mondtuk, legyen már valami performance is. Levetkőzött a csaj...és mi csak tapenoltuk, de nem dugtuk meg. .-)))
Aztán pár perc múlva a kint tévéző öreglány beszólt: 'Mi lesz már?'. Oké...lejárt az időnk. Ketten fizettünk 3000Ft -ot (együtt.) Elmondhatjuk: kurváztunk .-)))
A srác aztán megismerkedett egy lánnyal. El kezdett kicsit hanyagolni. Azért találkoztunk hébe-hóba...de már nem annyiszor.
Aztán egy másik lány is rázakkant (miután az előző lelépett külföldre).
Ennek volt 3 éve lassan, azóta nem beszéltünk.
Magyarán ez is inkább csak haverság volt, de nem igazi barátság.
--------------------------------------------
A munkahelyemen nem alakult ki komolyabb barátság...egy embert leszámítva. Vele is összebalhéztam egyszer...egy lányon, illetve gy buli miatt.
Mindig is szerettem volna DJ -zni. Ő összehozott egy arccal. Ez az arc kért tőlem egy bemutatkozó CD-t. Összeraktam egy 80 perces mixet...kurva jó zenékkel...folyamatos mixben.
Adott egy esélyt.
Meghívtam a kollégáimat és az előző exemet (aki nem akart komoly kapcsolatot).
A kollégák eljöttek...de mivel nem tudtam én sem, mikor léphetek a pult mögé, leléptek. Az exem késve jött egy barátnőjével. Közben találkozott ott lent egy egyetemista társával (vagy kivel). Vele állt le beszélgetni...hozzám meg elég keveset szólt. A barátnője szólt neki finoman, hogy velem is beszélgessen. Kérdezett valamit, de már tele volt a tököm, mert a másik csóka (aki szintén DJ -zett ott) nem tudott arról, hogy én is kaptam lehetőséget. Volt egy fellépő zenekar is...én meg erről nem tudtam. A lényeg, hogy volt ott még egy másik lány is, akire a haverom ráakart hajtani...én meg lebeszéltem Őt. Mondtam a lánynak is, hogy ne csináljon semmi hülyeséget. Ez visszajutott az éjjel a barátom fülébe...erre annyit mondott: köszönöm, hogy elbasztad az estémet. Na...ez sok volt nekem. Fogtam magam és hazáig gyalogoltam (kb másfél órát).
Másnap a munkahelyemen kérdezte a barátom: ez mi volt? Jött a csóka, aki esélyt adott ott nekem és keresett. Csalódott bennem...stb. Elküldtem a picsába Őt is.
Na...egy darabig haragudtunk egymásra...de utána normalizálódott a viszony. közben kiköltözött külföldre...de ha hazajön, találkozunk és email -ben tartjuk a kapcsolatot. ő rendes gyerek.
------------------------------
Zenei érdeklődésem folytán megismertem pár embert. Voltak olyanok, akiket úgy uszítottak rám (más boltokból, ahova jártam vásárolni). Ezek is lekoptak rólam, amint megkapták, amit akartak.
Volt egy másik gyerek, akit én ismertem meg az egyik pláza lemezboltjában. Kerestem egy CREATURES lemezt. Ő is szeretee...szóba elegyedtünk. piáltunk, zenét csináltunk, dumáltunk...stb. Aztán Ő is jóba lett azzal az ürgével, akit úgymond rámuszítottak. Az ürgéről azt kell tudni, hogy egy nagy lemezcégnél dolgozik. Na, kedves plázában megismert cimborám összejött vele. a lemezcéges gyereknek jobbak voltak az anyagi lehetőségei, ebay-ezett...így jobb dolgai voltak akkoriban, mint nekem .(Ma már nem így van .-D)
Szóval kedves plázában megismert cimborám el kezdett hanyagolni engem.
Vége!
-----------------------------------------
Munkahelyem miatt megismertem egy másik arcot is. ő is dolgozott itt...de csak pár hónapot. én akkor még nem dolgoztam itt.
Ő éjjel-nappal a számítógépe előtt ült...szedte le a zenéket...míg én internetem nem lévén, rá kezdtem el támaszkodni. Kalózkoncerteket kezdett el átírogatni nekem...én meg az eredeti CD -imet adtam oda neki9 átmásolásra.
Ez a kooperáció tartott egészen 2005 decemberéig. Ő menetközben kénytelen volt Budapestről elköltözni. Ritkán ugyan, de feljárt Pestre. Az internetre feraktak egy számot...akkoriban csak onnan lehetett azt leszedni (azóta megjelent hivatalosan is lemezen...sőt, még a promó CD -t is megszereztem a számból).
Kértem,hogy ha legközelebb jön, írja ki nekem egy CD -re. Erre a válasz SMS: 'Nagyon unom már ezt. Mikor lesz már saját interneted?'
Válaszom: 'Azt hittem, kölcsönösségen alapul a kapcsolatunk. Te is írsz nekem dolgokat, én meg odaadom a gyári CD -imet.'
Válasza. 'Ha úgy érzed, valamivel tartozom neked, akkor szóljál!'
Nem szóltam...sőt, azóta nem is írtam neki.
A sors fintora, hogy azóta a kedvenc zenekarunk topikján szóba elegyedtünk egymással...de ezt megelőzte az is, hogy ő több ismerősét (aki írogat szintén az oldalon) figyelmeztette, hogy hamarosan feltűnhetek a neten és kerüljenek el engem, mert mittudomén miket mondott (milyen vagyok.)
A plázában megismert 'barátom' is figyelmeztette ugyanezt a kört. Mintha leprás lettem volna.
---------------------------
Ennyi
