Ma is ráértem. Eszembe ötlött annak a fórumtársamnak a sztorija, aki javasolta nekem, hogy kezdjek én is blog írásába. Az Ő sztorijában valami visszaadandó vázán múlik a happy end...vagy legalább is központi szerepet tölt az a csetresz be.
Így ezt a momentumot kissé költőibb megvilágításba helyeztem...íme:
FELVETTEM A LEGSZEBB RUHÁM,
HOGY MEGCSÓKOLHASSALAK.
TE VAGY RAGYOGÓ NAPPALOM,
CSILLAGFÉNYES ÉJSZAKÁM.
OLY SOKÁIG VÁRATTALAK,
DE SZÍVEM MOST ÁTADOM.
HA A VÁZA TE VAGY,
HADD LEGYEK ÉN A VIRÁG BELE!
NEM KELL NEKEM A VÍZ
MERT ÉRZELEMMEL LESZEK TELE.
MONDD KÉRLEK KI: 'SOHA EL NE SZÁRADJ!'
