HTML

érzéseim

Életem talán legjobb lehetőségének elszúrása...

Friss topikok

  • nemego76: Helló! Mindent le lehet szarni, csak egyet nem, hogy élj ahogy szeretnél, akkor is ha nehéz. Egy d... (2009.08.28. 09:44) Kicsit szomorkás a hangulatom máma...
  • nemego76: @nemadomfel!: Helló! Te most itt vmi öngyilkossággal jössz, vagy kurvára félreértettem? :) (2009.08.12. 10:12) ez még nem a halál...
  • nemadomfel!: @nemego76: Zenehallgatás felemelő? KL erre azt írta, az 'öncélú'. Na most akkor felemelő vagy önc... (2009.07.18. 07:34) Hogy szeretnék élni...
  • nemego76: Arra jöttem rá, hogy segít, ha elkezdesz úgy élni, ahogy szeretnél. Találd ki, hogy szeretnél élni... (2009.07.07. 10:07) belebetegszem
  • nemadomfel!: @leendy999: Nem esik le a gyűrű az ujjamról. Ma megyek találkozni pár 'hasonszőrű' zenebuzival. N... (2009.06.27. 14:24) the show must go on! -updated

Linkblog

pozitívan gondolkodni

2009.05.29. 17:27 nemadomfel!

Igen. Ezt kellene valahogy elsajátítanom. Egy darabig próbáltam...ideig-óráig ment is. Néha már egy-egy mosolyt is képes voltam megereszteni...

De a depresszió egy elég sunyi valami. Olykor csak úgy rátör az emberre. Néha talán oka sincsen.

 

A lány, aki javasolta a helyet a lélekgyógyításra -mondta, hogy legyen minden napra kész tervem: mit fogok csinálni, mit akarok elérni aznap...stb.

Vegyem sorra a pozitív történéseket és inkább azokra gondoljak. A negatív dolgokon meg inkább okuljak. Bölcs dolgok ezek.

 

Szóval...hadd vegyem sorra, miféle 'primitív' örömöknek tudok mostanában örülni:

-Nem marad el látszólag a júniusi DEPECHE MODE koncert. Ez tényleg jó! Nem kell eladnom a saját jegyemet is (ha már a kicsi lányét eladtam).

A rossz mögött tulajdon képpen az is jó hír, hogy Dave Gahan hólyagrákját nagyon korai stádiumban sikerült felfedezni és megműteni. Gyógyulást neki...aztán hajrá 23. -án!

-Megjött személyesen Brendan Perry -től (ex-DEAD CAN DANCE) egy olyan ritka lemez, amit múltkor egy kisebb vagyonért sem sikerült elhappolnom más orra elől.

Vicces volt a sztori. Rendszeresen írkálok zenei oldalakon (van olyan angol nyelvű Cure fórum, ahol moderátorkodom is). Szóval felregisztráltam Brendan Perry oldalára is. Ott a forum szekcióban felraktam a lemezgyűjteményem listáját (DCD)...meg azt a két lemezt is, amit még keresek.

Erre személyesen Brendan írt nekem egy PM -et, hogy van neki egy felesleges kópia abból a lemezből (LISA GERRARD legelső punk-os próbálkozása MICROFILM néven. Atomikusan ritka!). Kérdeztem tőle, hogy mennyit kóstál a lemez? Erre visszaírta, hogy nem pénz kell neki, hanem kiválasztana pár lemezt a listámból :-)

Lepődtem nagyot. Kiválasztott egy HEAVENLY BODIES lemezt ('86 -ban a DCD előzenekara volt a turnén...egy koncerten előadott számukban Lisa is énekelt...illetve egy instrumentális számukat a DCD felhasználta intróként.)

Írtam Brendannak, hogy a lemez csak LP -n (hagyományos, 33 -as fordulatú lemezen) van meg...arról készítettem egy CD -s kópiát itthon.

Ez a lemez eredendően is megjelent CD -n...neki inkább az kellett volna. Sikerült megszereznem bagó pénzért. Elküldtem neki egy 1984 -es DCD koncerttel együtt (ezt kérte még :-) ) ...és egy-két héttel utána megjött a csomag tőle is. Wow!

 

Bár a kutyát nem érdekelte ez...de azért írásban is rögzítem, hogy örültem valaminek.

 

Azonban, hogy minek örülnék a legjobban? Azt nem merem leírni. De az tényleg boldoggá tenne...és a gyógyulási folyamatban hatalmas lökést adna. (Szerintem nem nehéz kitalálni.)

-Holnap meló...ennek nem örülök. De aztán két nap szünet...ennek örülök.

 

Hívtak szombatra bulizni. Pech, hogy aznap pont dolgozom. Munka után (este 20 óráig) nem biztos, hogy lesz hangulatom hazavergődés után még bebumlizni a városba.

Hangulatom sem tudom, milyen lesz akkor.

A munkahelyemen ráérek 'unatkozni' és a gondolataimmal bíbelődni. Ez pedig most nem jó omen...mert akkor megint befalcolok.

 

Két hét múlva jön vissza az a barátom, akivel futni is mennék. Vele szoktam hébe-hóba (meg a feleségével) elmenni bulizgatni.

Lehet, hogy velük megyek DM koncertre is (mivel más jelentkező nem nagyon akad, sajnos)...enyhe érdekem is fűződik most hozzá (pfúj, de rohadt egy érdekember vagyok!).

Szóval Ők autóval mennek ki (szerintem). Pechemre pont a koncert másnapján (24. -én, reggel 8 -kor) lesz a gasztroenterológiai vizsgálatom. Szerintem nem is érdemes lefeküdnöm. Ahhoz, hogy odaérjek, elkészüljek, legalább hajnali 5 -kor kell felkelnem :-(

Egy szerencsém van: a teljes héten szabin leszek.

 

Igyekeztem lekötni magam. Újra írogatok a Cure topikon is. Eszembe jutott, hogy kellene egy topiktalálkozót rendezni Budapesten.

 

Folyt.köv.

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elszalasztottlehetoseg-szerelem.blog.hu/api/trackback/id/tr871151779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemego76 2009.05.29. 17:58:13

olvasom, olvasom!
Ember! Kitartást! :)

nemadomfel! 2009.05.29. 20:49:21

Köszönöm!
Igyekezni fogok.
Idáig más dolgok miatt mentem el pszichiátriára:
szerintem még pánikbetegségem is volt (van?). Mindenen annyit agyalok és félek a kihívásoktól. Szerintem ebben a nagy 'félelmemben' sikerült a fülemet is megbetegítenem (valójában csak az agyamat hülyítettem meg, mert a fülem állítólag egészséges.)Szóval ezért nem lettem végül hangmérnök. (Életem egyik komoly elbaszása...pedig a végzettségem megvan hozzá.)
Annyira sikerült megbetegítenem magam azzal, hogy folyton magamat figyeltem, hogy már hangokat hallucináltam.
A másik dolog, amiért elmentem...a tanulmányaim alatt is behívtak sorozásra. Minden alkalommal IE -t (azaz ideiglenesen alkalmatlant) kaptam.
Aztán a hangtechnikai suli után már nem akartam tovább pöcsörészni. Megint IE -t adtak...én meg fellebbeztem a döntés ellen. El kellett mennem valami felsőbb bizottság elé. Elmentem előtte szintén a pszichiátriára. Egy új fajta tesztet töltettek ki velem...meg mindenféle kérdésekre kellett válaszolnom...temperás festékpacákat mutogattak, mire asszociálok belőlük...
Lényeg a lényeg, hogy olyan szakvéleményt állítottak ki rólam, hogy azzal azonnal felmentettek. Akkoriban még megvolt a halálfejes hegyes csizmám is (gruftie mamusz) + talpig feketében jártam. Rám kellett csak nézniük. Még golyófogónak is rossz lettem volna.
Harmadjára meg munkahelyi stressz miatt mentem. Betegállományt is akartam. Kipanaszkodtam magam (kialvatlanság, szívtájéki fájdalom, szorító érzés a torokban...stb)...felírt a hölgy három gyógyszert. Egy hónap múlva kellett volna visszamennem a gyógyszerek hatásáról beszámolnom. Nem mentem. (A gyógyszerek szart sem értek. Jó, tudom...kaptam volna másikat helyettük, de nem akartam kísérleti nyuszi lenni.)

Szóval idáig a kitartásommal volt gond.
Mindig mindenbe beletörődtem, feladtam...vagy bele sem vágtam a küzdelembe. Idáig mindig azzal 'vígasztaltam' magam, hogy legfeljebb meghalok.
Na, most valahogy ezt a mondatot kéne elfelejtenem. (Ma pedig nagyon úgy éreztem, hogy jobb lenne...de ez így szokott lenni. Ettől bipoláris ez a kurva depresszióm. hol elkettyenek, hol picit jobban vagyok.)

Sokan bátorítottak. Még a főnök asszonyom is...akivel pedig idáig ha nem is voltam fasírtban, de nem csipáztuk annyira egymást, hogy a magánügyeimet is kiteregessem előtte. Ő is szurkol nekem (állítólag).
A barátom...a lány, aki ajánlotta a helyet...anyám...sőt, apám is örül, hogy végre megjött az eszem.
Azt mondják, itt az ideje, hogy felébredjek.

black day 2009.05.29. 21:36:50

Tényleg fontos a napirend, hogy ne hagyd magad sodorni az árral, azzal, hogy nem történik semmi. Mikor hajnalban nem tudsz aludni, tökéletes idő arra, hogy átgondold az aktuális napod.
Pontosan ilyen apró dolgok azok, amiknek én is nagyon tudok örülni. Csak így tovább:) Ja és az fontos, amit már beszéltünk, hogy pici célokat kell először kitűzni, nem kell több kudarcot begyűjteni, kell a sikerélmény. Ez építi majd szépen az önbizalmad és önértékelésed.
Bulizni velünk is jöhetsz, de mi benne vagyunk egy sima esti iszogatásban is, nem kell hozzá különösebb apropó:)

nemadomfel! 2009.05.29. 22:01:50

Hááát...munkanapjaimon túl sok napirend nincsen.
Reggel 6 -kor (parasztfel)kelés...zabálás, kávézás (már csak fele adagot iszom abból is)...internet...
fekvőtámasz, guggolás, lábemelés, felülés... pisi-kaki-fürcsi...elmenetel 9 óra után nem sokkal.
10 óráig séta bent...munkakezdés...kétszer 10 perc szünet...15:20 -tól ebéd (kb. 10 perc alatt + 25 perc séta kint)...20 óra: lantot letesz...séta 20:21 -ig...busz indul...20:45 hazaér...zaba...internet...fekvőtámasz, guggolás, felülés, lábemelés...készülődés lefekvéshez...lefekvés mondjuk 23:00...vergődés az ágyban...némi alvás (vagy nem)...oszt' következő nap.

Mi lenne az ideális(abb)?
Hétfőtöl péntekig napi 8 óra meló...hogy még világosban mehessek haza...a délután egy része szabad legyen...pénteken elmehessek bulizni vagy (majd) a barátnőmmel valahová. Szombat+vasárnap pihi, kirándulás...családi együttlét (gyerek).

Jelenleg mi van? Összevissza dolgozom. Hétvégén is. Ennek oka is van: bátyám felesége és gyereke ekkor szokott jönni. Ilyenkor menekülök hazulról. Egyszerűbb, ha dolgozok.
Oka a család eme része felé érzett 'szeretetemnek'? Bátyám feleségének lánya ellopott tőlem nem kevés pénzt évekkel ezelőtt. Szóvá tettem...és még én lettem majdnem kitagadva, mondván: el akartam üldözni őket.
Bátyám felesége igazi tirpák: naná, hogy neki állt feljebb. Ő az, akit szívesen megfojtanék egy kanál vízben...de nem teszem...sőt, nem is gondolok rá...mert én most meg akarok gyógyulni :-)

Szabadnapjaim idáig mivel teltek?
Alvás...változó, meddig. Ha csak egy szabadnapom volt egyben, általában soha sem pihentem ki magam.
Reggeli+kávé...fürcsi...internet...zenehallgatás...néha nap közben is lefeküdtem...olykor kimozdultam (például séta...vagy lemezboltba mentem...na nem mindig vásárolni, olykor csak a kapcsolatokat ápolni :-D )...ebéd+kávé (szertartás)...zenehallgatás...internet...híradó...esetleg film...vagy helyette zenehallgatás...internet...lefekvés.

Magyarán kurva változatos...igazi semmittevés.

Társ nélkül nincs is ami mozgasson.

Bulizni túl ritkán mentem. Egyedül nem megyek (mert kurvára kívülállónak érzem olyankor magamat)...társaság...hát néha akad.

Szívesen megyek veletek bárhová (köszi a meghívást). Piálgatni is mennék...bár most éppen absztinens időszakomat élem. Lassan jubilálok (egy hónap).

black day 2009.05.29. 22:18:06

Én nem mondom, hogy könnyű, persze, hogy nem az.
Én dolgoztam 3 majd utána 2 műszakban is, most a szokásos heti 5 hétköznap. Nekem a jelenlegi vált be. Pont azért, amit írsz, hogy így van napirendje az embernek. Amikor éjszakás is voltam meg dolgozni kellett szenteste és minden ünnepen, az rossz volt. Jó oldala, hogy volt egyben több szabadnapom is, sokszor 5-6 is.
Most viszont tudok tervezni, mert péntek délutántól vasárnap estig bármit lehet csinálni. De persze ennek is megvan a maga monotonitása. Nehogy azt hidd, hogy az én életem izgalmasabb...Reggel ébredés és kötelező körök, út a munkába 1 és negyed óra, meló, ami nagyon le tud szívni agyilag. Gondold el: csupa olyan ember jön hozzám, mint te:) Csak viccelek:)) 3 nap is este 19 után érek haza, utána nem sok mindet lehet tenni. 2 nap már képlékenyebb, oda zsúfolom a teendőket. És mivel én "háziasszony" is volnék, azért van mit csinálni. Vagyis lenne, ha nem lennék fáradt:)
Szóval tudom, hogy nehéz.
Nem hiszem el, hogy ne lenne 1 olyan ember, akivel ne tudnál elmenni múzeumba, leülni a ligetbe vagy mit tudom én. Én mikor egyedül voltam, jártam piacra csak úgy bóklászni, könyvtárba, zenét hallgattam a parkban egy kis tó mellett, ilyesmi.

nemadomfel! 2009.05.29. 22:46:56

Túl sok időt fecséreltem el olyan munkahelyen, amit nem is szeretek igazán. 2000 óta (megszakításokkal) baszom itt a rezet. 23 éves korom óta! A legszebb éveim úsztak el ezzel a monotonitással. És nagyon sokáig napi 12 óra meló volt (10-22). Na, az volt az agyhalál.
Ki tudja, meddig lesz még ez a melóhely...vagy, hogy mikor tudok végre oda lepattanni (ahová várom, hogy lepattanhassak)?
Jó lenne már a normális emberek életét élni...normális bioritmussal, napi-heti renddel.

No, de most fekszem...mert holnap melódia...és már zsibbaszt az orbáncfű tea.

Jó éjt!

black day 2009.05.30. 15:17:49

A volt mhelyemen 5 évig voltam, sokat tanultam ott. Az utolsó 2 évet már utáltam nagyon, de annyira szeretem az állandóságot (ez sokszor jó, de sokszor rossz is), nem vagyok egy könnyen váltó típus így mindig csak halogattam és maradtam. Aztán besegített a sors és eljöttem, 3 hétig voltam munkanélküli, találtam állást. Ráadásul úgy, hogy Debrecenből Bp-re jártam állásinterjúkra. Folyton jöttem mentem, de ezt akartam, muszáj volt és sikerült. Nagyon szeretem a munkám, jó fejek a munkatársaim, a főnököm, nem panaszkodhatom.
Helyetted senki más nem kereshet állást. Ha nem teszel érte - már megint, tudom...- akkor itt is fogsz maradni. És minél több idő telik el, annál nehezebb lesz és a végén annál jobban fogod utálni és hibáztatni magad.

nemadomfel! 2009.05.30. 22:06:52

@black day:
Hát igen! Jó lenne minél előbb új munkahelyet keresni...találni.
Mondjuk szerintem hamarosan úgyis rákényszerülök...mert nem leszünk már itt sokáig.
Nem akarom nagydobra verni: közben várok ám valamire :-)
Egy 'nyugdíjas' meló lenne, ha megkapnám. Számon tartanak...de ebben az évben sem volt kerete rám az intézménynek. Valamikor azonban elmegy onnan nyugdíjba egy úr...

black day 2009.05.30. 22:20:54

Nagyon jó lenne neked ez most, sokat lendítene a helyzeten. Reménykedjünk:)

nemadomfel! 2009.05.30. 22:44:22

@black day:

Ebben egyetértünk. A mai napom is vánszorogva telt. Nem kötöm le magam annyira, hogy el ne kalandozzanak a gondolataim rossz irányban.
Egy kurva fotóról (a P.Est -ben) beugrott egy közös sétánk...és helyből rosszul éreztem magam. Úgy éreztem, ezeknek a kellemes perceknek 'lőttek'...végleg.

Lehet, hogy még is szükség lesz valamilyen bogyóra is?

Egy volt kollégámnak meghiúsult az esküvője...ott hagyták egymást, pedig már tervezgettek ezt-azt.
A fiú nagyon ki volt. Csak ült a széken és látszott, hogy szenved. Szedni kezdett valami bogyót. Attól besztondult kicsit...be is hunyt olykor-olykor.
Aztán azóta kiheverte. Külföldre ment dolgozni. Ha nincs is álommelója, de legalább céljai lettek, amiknek nagy részét meg is valósította közben. Sok barátot szerzett (a zene útján is)...utazgat ide-oda...játszott zenekarokban.
Bár bennem is lenne ennyi akarat erő vagy tettre készség.

black day 2009.05.30. 23:13:26

@nemadomfel!:
Mondom én, hogy vmi kreatív meló kéne neked!

Ezzel még várjunk, nézzük meg mondanak -e vmit ezzel kapcsolatban a kollégák:)

Mindenki másképp viseli a nehéz élethelyzeteket. Én egy 7 éves kapcsolatot 2 évig szenvedtem ki 100% - osan, másnak lehet gyorsabban megy, nekem ennyi kellett... De azért én egy szerelmi csalódás miatt sose szednék gyógyszert és neked se amiatt kéne, ha kell egyáltalán. Ez most egy súlyosbító dolog, de az alapproblémád más. Tény, hogy ez rosszkor jött(sose jön jókor nyilván).

nemadomfel! 2009.05.31. 09:31:39

@black day:

én meg alapjáraton rágódós típus vagyok. Nálam a sérelmek lassabban csengenek le. 2 év? Az rengeteg! Vajon nálam mennyi lesz? Addig tudok normális életet élni? Vén fasz leszek addigra.
Nekem társra van szükségem. Családra...és beláttam: saját gyerekre is. Kell valami, ami (vagy akik) miatt érdemes élni. Egy CÉL kell! Boldog társas élet.
Emellett a jó munkahely is fontos...de igazándiból csak másodlagos. Ha van egy szerető feleségem, gyerekem...akkor legalább haza örömmel megyek majd és ez segít esetleg a többi rosszabb dolog elviselésében is.
Így, hogy magányos vagyok, minden többszörösen megvisel.

black day 2009.05.31. 11:19:11

Azt azért ne felejtsd el, hogy az egy együttélős, 7 éves kapcsolat volt, nem egy hússzori találkozás, ahol nem történt semmi.
Ezzel nem ledegradálni akarom a történetedet, csak a különbséget érzékeltetni, hogy azért nem gondolnám, hogy 2 évig tartana kiheverni. Bár, ha így folytatod még az is lehet:)))

nemadomfel! 2009.05.31. 12:18:34

@black day:

Igen...kicsit furcsállom, hogy ha Ő érzett irányomban valamit (nem csak a szövegem, gondolataim tetszettek neki a fórumokon)...akkor többször akart volna velem találkozni.
Persze lehet ezt arra fogni, hogy tanult, hazautazott a szüleihez.

Az a kérdés vetődik fel bennem, ha már lezárná a történetet, miért foglalkozik még velem? Miért olvassa a fórumos beírásaimat? Csak nem attól fél, hogy ekézni fogom, vagy hogy ráismernek?
Miért őrizgette ily sokáig a levelezésünket?
a blogomat is olvassa talán...miért? Ha aggódik esetleg a lelki üdvömért, miért tesz mégis ellene azzal, hogy nagy ritkán válaszol csak...és magától nem ír semmi bátorítót, csak ha én írok valamit.
Tegnap felajánlottam, hogy beszélgessünk semleges témákról: könyvek, mozi, új DM album. Nem válaszolt azokra sem.
Ő már ennyire lezárná...mert fél, hogy jobban árt, ha levelezünk, találkozunk...mert kínos szitu lenne, hogy én még mindig szerelmes vagyok belé...Ő meg már mást szeret.
Vajon ez nevezhető volt akkor barátságnak? Vagy csak két ember párhuzamos szenvedéséről, félre -illetve egymás melletti elbeszéléséről szólt?
Miért ilyen komplikáltak ma az emberek?

black day 2009.05.31. 14:52:54

@nemadomfel!:
Azért mert az emberi érzelmek is komplikáltak. Nagy önismeret kell ahhoz, hogy tudd kezelni a szembejövő kellemetlen szituációkat.
Ha az én volt pasim is írna blogot, én is elolvasnám, főleg, ha vhol felbukkanok benne vmi kapcsán. Az embert érdekli, hogy mit gondolnak róla azok, akikkel kapcsolatban áll(t). Nyilván ő is kíváncsi arra, hogy mit gondolsz róla, mit érzel iránta. Te is kíváncsi vagy.

nemadomfel! 2009.05.31. 15:53:59

@black day:

Úgy érzem, eddig a magánlevelezésünkből tudhatta, mit gondolok kettőnk dolgáról. Igaz, most itt jó pár dolgot (mint a jelenlegi állapotomat befolyásoló történést) kiírok magamból...de személyiségi jogait tiszteletben tartva igyekszem ezt tenni.
Én itt a személyes érzéseimet írom le. Írtam neki is, hogy ez nem objektív...Ő ezt nyilván másképp látja...azzal meg esetleg pont én nem értek egyet. Hajlandó vagyok önvizsgálatot tartani és leírni, én mit rontottam el. Tulajdonképpen eddig is ezt tettem itt.
De nem akarok afelett sem szó nélkül átsiklani, hogy (szerintem) Ő mit rontott el. Mert igenis, elrontott dolgokat. Vagy ami még rosszabb, nem is voltak komoly szándékai velem.
Írtam neki durva dolgokat is...indulatból. Most nem írom le azt, hogy ezeket mennyire gondolom reálisnak. Nem akarok senkit sem megbántani...de az, hogy velem már nincs olyan viszonyban, miért jelenti azt, hogy akkor a teljes egykori baráti körét is (akikkel együtt voltunk valamilyen szinten kapcsolatban -kettőt Te is ismersz személyesen- hanyagolnia kell? El sem köszönt tőlük...azt sem mondta, bú vagy bá!.Ennyire hírtelen leszarni mások fejét...olyanokét, akikben elvileg nem csalódhatott akkorát...???
Neeeem! Ez nekem így nagyon nem kóser. Ez nem volt szép húzás tőle. Inkább privátban folytatnám majd ezt, jó?

black day 2009.05.31. 16:11:04

@nemadomfel!:
Rendben, tudod hol találsz.

Ha így viselkedik másokkal is, akkor elképzelhető, hogy ő így kezeli ezeket a dolgokat, neki ez a standard. Ezt nem tudhatom, nem ismerem őt ilyenformán. Ha viszont alapvetően ilyen, akkor nektek közötök nincs egymáshoz. Erre lehet ő maga is rájött közben, ezért ez az elfordulás.

black day 2009.05.31. 16:13:12

Még annyit, hogy ő honnan tudja, hogy van blogod? És hol? Mondtad neki?

nemadomfel! 2009.05.31. 16:28:57

@black day:

Nem tudom, a többi kapcsolatában hogy s mint viselkedett. Remélem, ott több érzelmet tud majd kifejezni.És nem vezet félre senkit. Talán magát sem csapja be többé (valótlan érzelmekkel).

nemadomfel! 2009.05.31. 16:31:36

@black day:
Nagyjából elmondtam a sztorit. Valaki javasolta, írjak egy saját blogot...olyat, mint az ajánlattevő.
Belementem...elkezdtem. A topik, ahonnan rám akadt az illető...beszúrtam a blogom linkjét. Onnan tudhatja.
Szerintem ezt is olvassa most...úgyhogy bocsánat kicsi lány...de ez is a 'kezelésem', gyógyításom része. Nem téged akarlak befeketíteni, hidd el.
süti beállítások módosítása