Szeva!
Kb ugyanaz ez a mondat, mint amit a fórumon írt valaki. Ha mindig a csalódástól félsz az olyan hogy ki se menj az utcára mert a fejedre eshet egy cserép.
Viszont! Ne várd a szerelmet! Nyugodtan ismerkedj úgy, hogy leszarod, egy (már elnézést) kósza numera lesz, egy cimbora, egy igazi szerelem vagy soha többet nem látod. Persze nem fog menni, de egy kis idővel ráérzel. Csak fesztelenül. Nyilván ötvenszer elcseszed ezt még, de a lényeg hogy 51. alkalommal megértsd! Így fog működni, csak semmi elvárás és akkor mennek a dolgok

Ja és semmi baj a retek klubbal, akármivel. Ha éppen olyan állapotban vagy, hogy agy kikapcs, akkor kíváló program egy esti tévénézés is :)

@nemego76:

Köszönöm biztató szavaidat. Nekem nem kóbor numera kell. Írtam már anno a szakítós topikon, hogy én kicsit romantikusabb alkat vagyok. Fontos a testiség, de nálam ez érzelmek nélkül pusztán gépies baszás...
Igaz, így semmi érzelmi függés...no para...mindenki megy a maga dolgára utána. Sajnálom, de ez nálam nem így működik már. Búfelejtőnek meg pláne nem csinálnék ilyet. Igaz szerelemre, boldogságra vágyom. A testi szükségleteimet (ha nem marad más) Marok Mária is ki tudja elégíteni :-)

@nemego76:
"Ha éppen olyan állapotban vagyok..."

Nehezen veszem rá magam bármire is. Minden gondolatom a történet körül forog...nehéz így kikapcsolni, elterelni a gondolataimat. Egy-egy kép vagy bármi más hatására bevillan megint...és ott folytatom, ahol nem sokkal előtte abba hagytam.
Zenét sincs kedvem hallgatni mostanában. Pedig ott nagyobb a választék, elhiheted.
Vannak DVD -im, filmjei apámnak...azokra sem fanyalodom. A TV műsorban pedig olyan ritkán találok engem érdeklő dolgokat.
Könyvet kéne olvasnom...
Ehelyett ezt a kurva internetet bújom egész nap...levelezek, blogolok...stb.
Ahelyett, hogy kimozdulnék...ismerkednék, emberek között lennék.
Az a bajom, hogy én 6milliárd ember között is egyedül érzem magam olykor. Darabig leköt a társaság...majd elkalandoznak a gondolataim és magamba szállok.
Elmegyek sétálni...szintén. Emberek között járkálok és mégis befalcolok.
Látok embereket, akik nem élhetnek teljes életet...beteg állatokat...vagy egyéb rossz dolgot és ezek annyira megviselnek. Előtte fél perccel még jó volt a hangulatom...aztán a látványtól meg (mostanában) sírhatnékom támad.
A szakítás megviselt (ahogy történt)...de emellett rossz érzéssel tölt el az, hogy már elmúltam 30...és másokkal ellentétben én kurvára öregnek, kiégettnek érzem magam...olyannak, aki csomó mindent elszalasztott eddig.

@nemadomfel!:
most azért nehogy azt mondd már, hogy "Marok Mária" ugyanaz, mint egy nővel szeretkezni...
Egyébként nem mond hülyeséget nemego. Ha túl görcsösen akarod tutifix, hogy nem fog menni, borítékolható.

@black day:

Persze, hogy nem ugyanaz. De ha nincs kivel, akkor jön képbe az emlegetett 'hölgy'. :-)
Érzelem nélkül dugni vagy Marok Mária szolgáltatásait igénybe venni számomra majdnem ugyanolyan. (Ugh...ezt most győzzem kimagyarázni.)
Nem...nem vagyok buzi. Fontosnak tartom az érzelmeket. Ha nem így lenne, testi szükségleteim manuális kielégítése helyett elmennék kurvázni.

@black day:

Nem akarok én semmit sem görcsösen.
Nem a szerelmet várom én, hanem elsősorban a lehetőségét annak, hogy valakivel kölcsönös szimpátia kialakulására legyen esély. Igyekszem nem mindig fancsali képet vágni...igyekszem felfelé nézni...igen...megnézni lányokat. Eddig semmi. Már az is félsiker, ha nem kapják el a tekintetüket (azonnal...egy pár másodpercig állják a pillantásomat.)
Ismerkedni? Odamenni? Hát...Egyszer voltam 'bátor' mostanában. A félresikerült koncert után egy munkanapomon az emeleten nyitott egy kis bódé...márkás pálinkákat meg kellékeket árult. Kis pipi elment volna ebédelni...nem volt váltótársa...így kénytelen volt a bódét bezárni. Húzta-húzta azt a rácsot (vagy mit)...de nem ment. Na, hírtelen feltámadt bennem a segítőkész hős férfi...kimentem hozzá, segíteni próbáltam...de a kulcsot az istenért nem tudtuk kiszedni belőle (beletörni sem akartam).
Beszélgettem picit vele (ajánlottam lent egy kulcsost, ha minden kötél szakad...addig vigyázok a bódéra vagy szóljon egy security tahónak.)
Este integettem neki elköszönés gyanánt. Visszaintegetett. Pechemre ez a bódé nem igazán volt nyereséges (pár nap alatt kiderült) és lehúzták a rolót. Kis pipit azóta sem láttam. Kár! Aranyos volt.

@nemadomfel!:
Nem a fenét. Ne hazudjunk már magunknak.
A lehetőséget nem várni kell, hanem tenni azért, hogy legyen. Szted vki be fog kopogtatni hozzátok, hogy helló A. itthon van?
Azt meg ne is reméld, hogy egy 15 éve (szted) elcseszett és azóta is tartó állapot, dolog 2 hét alatt rendbejön. (lásd: Eddig semmi)

@black day:
Akkor szerinted görcsösen akarom? Jó...lehet, hogy neked van igazad. 15 év lemaradást nyilván nem pár hét alatt fogok bepótolni...illetve (ha görcsösen keresek magamnak társat...ha nem görcsösen)...akkor sem fog az pikkpakk menni. Én ezt belátom.
Várom a lehetőséget...egyrészt, mert az életem java részében a lehetőségek keresésére adott helyszín (a munkahelyem napi 10 órában) eléggé korlátozott mozgásteret enged. Igaz...vannak szabadnapjaim. Ki kell mozdulnom itthonról. Az elhatározás már megvan. A séta perpillanat nem a legjobb (lehet úgy ismerkedni? Két egymás mellett elhaladó inerciarendszer találkozik...vadidegenül...ok nélkül leszólítsam a másikat? Huhh.)
Buli? Szervezés alatt. Bár az ilyen bulikon nem hiszem, hogy hosszú távú kapcsolatok köttetnek.
Inkább valami kerti party valakinél...ismerősök hoznak még valakit...ott esetleg.
Persze lehetne más hová is eljárni. Kirándulni...egyéb. De ez is kicsit görcsösnek tűnne, nem?
Tudom,nem várhatom, hogy megint valaki felfedezzen magának...pedig jó lenne, ha valaki meglátna bennem valamit. Jajj...már megint másra akarom terhelni a kezdeményezést. Pfúj, de tutyimutyi alak vagyok :-)

@nemadomfel!:
A kóbor numera egy példa volt, nem azt mondtam hogy azt kell tenned. Csupán úgy hozzáállni egy ismerkedéshez, hogy abból tényleg bármi lehet. Az is hogy többet nem látod, az is, hogy a cimbid lesz, az is hogy a nagy Ő.

@nemadomfel!:

menj olyan helyre, ami felvillanyoz! Komolyan! Nekem pl ilyenkor a dunapart vagy a budai vár segít.

"Elmegyek sétálni...szintén. Emberek között járkálok és mégis befalcolok.
Látok embereket, akik nem élhetnek teljes életet...beteg állatokat...vagy egyéb rossz dolgot és ezek annyira megviselnek. Előtte fél perccel még jó volt a hangulatom...aztán a látványtól meg (mostanában) sírhatnékom támad."


ember! 30 évesen kezdődik a rákkenroll!!! Nem vagy te öreg, még ha 32 is vagy! :)

"A szakítás megviselt (ahogy történt)...de emellett rossz érzéssel tölt el az, hogy már elmúltam 30...és másokkal ellentétben én kurvára öregnek, kiégettnek érzem magam...olyannak, aki csomó mindent elszalasztott eddig."

@nemego76:
Szívesen állnék úgy hozzá. Már csak lehetőség...de leginkább bátorság kell hozzá.

@nemego76:
'Ami felvillanyoz'. Hááát...most nem tudom, mi lenne az. Rock and roll ide, vagy oda.
Nem vagyok öreg, csak picit penészvirág...picit megsavanyodott, picit kishitű, kicsit önértékelési zavaros, kicsit önsajnálkozó, kicsit önutáló...kicsit stb.
Egy teljes nagygenerálra volna szüksége a lelkemnek...amennyiben a defektjeim helyrehozhatók még.