HTML

érzéseim

Életem talán legjobb lehetőségének elszúrása...

Friss topikok

  • nemego76: Helló! Mindent le lehet szarni, csak egyet nem, hogy élj ahogy szeretnél, akkor is ha nehéz. Egy d... (2009.08.28. 09:44) Kicsit szomorkás a hangulatom máma...
  • nemego76: @nemadomfel!: Helló! Te most itt vmi öngyilkossággal jössz, vagy kurvára félreértettem? :) (2009.08.12. 10:12) ez még nem a halál...
  • nemadomfel!: @nemego76: Zenehallgatás felemelő? KL erre azt írta, az 'öncélú'. Na most akkor felemelő vagy önc... (2009.07.18. 07:34) Hogy szeretnék élni...
  • nemego76: Arra jöttem rá, hogy segít, ha elkezdesz úgy élni, ahogy szeretnél. Találd ki, hogy szeretnél élni... (2009.07.07. 10:07) belebetegszem
  • nemadomfel!: @leendy999: Nem esik le a gyűrű az ujjamról. Ma megyek találkozni pár 'hasonszőrű' zenebuzival. N... (2009.06.27. 14:24) the show must go on! -updated

Linkblog

Kicsit szomorkás a hangulatom máma...

2009.08.20. 22:12 nemadomfel!

És valóban...

Rég jártam erre. Szar a kedvem, na!

Augusztus 20. -án mindig olyan nyárvégi már a hangulatom...és az idei tavasz meg a nyár nagyon pocsék volt és kurva gyorsan eltelt.

Gyakran kívántam azt az utóbbi időben, hogy legyen szürkeség, eső...stb, mert valahogy az illik a hangulatomhoz. Most meg képes vagyok a nyár után rinyálni.

Miért nem jó nekem sohasem az, ami éppen van? Kurvára nem találom a helyem ebben a rohadt életben (világban). Járok a dilibogyászatra is, de mi a fasznak? Leszarom ezt az egészet már.

Tényleg képtelen vagyok a boldogságra...és ez belőlem fakad. Utálok élni...utálom magam.

1 komment

ez még nem a halál...

2009.07.09. 22:38 nemadomfel!

Versírásba folytom bánatom :-) Régebben is mindent kiírtam magamból vagy megénekeltem. Azt hiszem, ez a 'gyógyulásom' egyik jele...el kezdtem azon morfondírozni, hogy megzenésítem az utóbbi idők nyűgjeit, amik foglalkoztatnak engem. Épp ideje lesz már csinálnom valamit, mert lassanként azt is elfelejtem, hogy kell kezelni a soksávos magnót meg a keverőpultot :-)

Van egy félkész számom...az amolyan Dead Can Dance -szerű úszós valami.

Nem akarom félretenni, úgyhogy azzal is fogok molyolni még...de azt hiszem, újra elő kell szednem a 'régi' odamondogatós, szarkasztikus, fikázós énemet Ma írtam 4 verset (illetve dalszöveget). Az egyiket természetesen az utóbbi 2 hónap inspirálta :-)

A másik picit szebb :-D Úgy általánosságban szól a szerelem elmúlásáról, annak okairól. (Soha sem hittem volna, hogy szerelmes verseket írok vagy a szerelem elmúlásáról fogok verselni. Idáig csak olyanokat voltam képes összehozni, hogy "...soha se szóljon még egy dal a szerelemről..." -ezt megmutattam anno KL -nak és láthatóan nem tetszett a mondandója. No, most valami ilyesmit akarok újra megzenésíteni. A 'szép' dolgok meg majd mehetnek a verses kötetembe. Ugh! zt a kettősséget! Az érzelmes romantikus...és a szerelemtagadó 'egoista' (sic! by KL). Yeah! Ez lesz aztán az 'öncélú' (sic! by KL) zenélgetés...MUHAHA!)

Oh...de azért ma is elkeseredtem picikét. Igaz...nem KL miatt. Megint a rohadt életkorom! A legszebb életunt verseimet most írom a 3. X-en túl. 2000 -ben talán Kovács Róbert és az ő GYÓGYMÓD nevű együttesének 'vérvirágok' albumának  hatására voltam ilyen halálváró hangulatban. Ez más...ez most 'mélyről' jön. Már megint ez a kettősség :-)

Rohadt depresszió! (Vagy csak megjátszás? Titkon azt figyelem, hány száz embert baszhatok át...ugyebár kedves KL. Remélem pár naív embert is sikerül palira vennem. MUHAHA! ...Jajj...ezt a részt itt sokan nem értik, de nem baj. Akinek szól, számára már úgyis megszüntem létezni. Nagy veszteség ez mindkettőnknek.)

Szóval kettősség...paranoia (persze, hogy téves riasztás volt. Egy hét betegállományhoz jól jött. Kamu idegösszeroppanás...jó színészi teljesítmény. MACSÓ vagyok, nem sírok.)

Brühühü...de azt hiszem, most a másik énem kerekedett felül. Sírok...nagyon.

Áááááááááááááááááááááá!

 

Még jó, hogy holnap dilidoki.

Aztán délután találkozom egy lánnyal. Este pedig bulizni megyek. És kurvára nem izgatom magam, hogy összejövök -e valakivel...leszarom. Hosszú ideig szabad voltam...annak is megvan az előnye. Ma már lemezt is akartam rendelni. Pech, hogy a megjelenéséről szóló hír csak vaklárma volt. Nem találtam sehol még. De ez is már egy kis lépés a gyógyulás rögös útján...újra érdekel a ZENE...ez az 'öncélú' valami. MUHAHA!

És ma telefonon is kerestek. Azt hittem, rég elfelejtett az illető, de nem. Nekem is eszemben volt. Megígértem neki valamit, hogy hívom, ha megjön... Tetszett neki a hozzáállásom és pedzegette, ha kell kis plusz jövedelem vagy munkahelyet váltanék, keressem. Nem tudom miről van szó...ez majd kedden kiderül. Ő hívott végül.

Ahogy a vak is mondaná: majd meglátjuk.

 

Azt hiszem, ez még nem a halál...bár minden nap erre jár.

11 komment

Hogy szeretnék élni...

2009.07.07. 13:11 nemadomfel!

nemego76 tanácsára hallgatva megírom, hogy szeretnék élni. (Bár egyszer már összefoglaltam a magam kis 12 pontját.)

 

A legfontosabbnak tekintem azt, hogy ezt a tespedést a hátam mögött tudjam hagyni. Kitűztem célokat. El szeretnék menni még egy nyelvet megtanulni.

Nem szeretem a kötöttségeket (nem a kapcsolatokról beszélek)...így valami kreatív munkát szeretnék végezni. Egyelőre ezek számbavétele úgy ahogy megtörtént...talán egy-két ehhez szükséges kapcsolatfelvétel is nyélbe lesz ütve hamarosan. Múltkor írtam, hogy ehhez kapcsolatok (is) kellenek.

Azt tudom és érzem, hogy a jelenlegi munkahelyemen nekem babér nem terem. Kevésnek tartom...méltatlannak a tanulmányaimhoz.

 

De ha egy szóban kellene összefoglalnom azt, hogy hogyan szeretnék élni? BOLDOGAN. A gond csak az, hogy kevés ehhez az akarás...ezért tenni is kell tudni.

Az ilyen lelki defektek után kicsit nehezebb ez persze.

Le kell kötnöm magam a holtidőben is (például a munkahelyemen, amikor nincs éppen dolog). Sok verset írtam mostanában. Szeretném őket valamikor megjelentetni.

Újra neki kellene állnom zenét írni...

Jelenleg a zenehallgatást is hanyagolom. (KL szerint ez öncélú tevékenység...nyilván ő nem öncélúan hallgatott zenét.)

Nem szabad hagynom, hogy elkalandozzanak a gondolataim...nem nehéz kitalálni mi illetve ki kerül ilyenkor képbe.

Voltam most a Corbijn kiállításon...elmegyek egy lánnyal bulizni a héten (vagy csak szimpla találkozás lesz...mert 1 nappal korábban szintén buli lesz.)

Szóval el kell kezdenem élni végre. Kezdem a régi kapcsolataimat újraéleszteni (pofavizitelős oldalakon). Bejelöltem még a hangmérnök ürgét is, akinél végeztem.

 

 

3 komment

belebetegszem

2009.07.03. 21:53 nemadomfel!

Próbálok 'erősnek' tűnni... de iszonyatosan gyenge vagyok. Azt gondoltam, ha haragszom, előbb felejtek és teszem túl magam KL -on. De nem! Írtam neki durvákat...ő is durvákat vágott a fejemhez. És bánom egyhuzamban. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét...nem idén áprilisig (a koncert napjáig)...nem februárig (az utolsó személyes találkozónkig)...nem is a kiutazásáig...hanem közvetlenül a 'legelejére'...még 2007 -ig.

Utálom magamat. Sok igazság volt abban, amit a fejemhez vágott (lusta vagyok, várom a sűlt galambot a számba...stb)...egyet leszámítva: nem egoista vagyok és nem egomán...hanem gyenge, sebzett lelkű ember, aki fél mindentől...kishitű, önértékelési problémával küzd. Felejtsük most azt el, hogy miért nem hittem ebben a kapcsolatban (túl fiatal...nem én leszek neki az utolsó kapcsolat...én pedig már hosszú távra terveznék; kiutazna előbb utóbb úgy is külföldre;sok gyereket szeretne, más jellegű pasik tetszenek neki...)...de ahogy írta (és a pszichológus is mondta), örülhettem volna az adott szitunak és nem a vélhető (várható) végkifejleten kellett volna agyalnom.

Elkúrtam...de nagyon.

Azt gondolja rólam, egy bunkó vagyok, mert általam akkor igaznak vélt bántásokat vágtam a fejéhez (csak játszott velem, becsapott, felvett egy imidzset, leszarja azóta az egykori 'barátokat', magyarázat nélkül kezdett el hanyagolni...stb). Írta, hogy agresszív vagyok. Pedig nem. Szeretem a békét magam körül...ha más nincs rám tekintettel (beszól, kötekszik), akkor szoktam a béketűrésből kijönni. Túl sok bántásban volt részem, úgyhogy ezekre nagyon érzékeny vagyok. Tizenakárhány év alatt egyszer verekedtem: a munkahelyem környékén fellökött egy kölök...mondtam neki, hogy 'lökjél már fel'...erre a tahó apja nekem jött. Dilidoki is mondta, hogy nem kellett volna...

Agresszióm általában verbális szinten fejeződik csak ki. Ezt belátom: néha vissza kellene fognom magam és nem kimondani azt, ami a szívemen van...vagy pedig egy kicsit finomabban kell álalnom a mondandómat.

Sajnos KL -al való levelezésünk során is kicsit elhamarkodottan fogalmaztam...még ha igaznak is véltem a kimondott szavak mögött rejlő dolgokat.

Sajnálom, hogy idáig sűllyedtem...sűllyedtünk...mert ebben bizony mindketten benne voltunk nyakig.

 

Elkezdtem összerendezgetni a KL által írt, mondott ellentmondásokat is. Sajnos nincs már értelme ezen rágódnom...legalább is ma nagyon nem érzek késztetést arra, hogy ezt itt megosszam...nem változtatna ugyanis semmin. Ő bizonytalan volt...írt dolgokat, amit lehet, hogy nem érzett...nem mutatott ki...én félreértettem...nem reagáltam...stb. Elbénáztam én is...de ő is. Féltem (a fiatalságától)...magam jelentéktelenségétől...nem hittem el, hogy bármi is vonzhatja őt egy ilyen defektes emberhez...stb.

 

Nagyon szarul érzem magam. És most nem azért írom ezt, hogy sajnáltassam magam. A blogom sem ilyen célból született (ez KL -nak is szól). Nem...nem vagyok egomán.

Nem vagyok képes másokon átgázolni...éppen az van, hogy a háttérbe vonulok, mert tutyimutyi vagyok...mert nincs bennem elég életakarás...beletörődöm mindenbe. Ez a bajom és ezen kell változtatnom. Csak a lelkierő hiányzik most hozzá, mert belepistulok, annyira ramatyul reménytelennek érzek mindent.

 

Nem tehetek róla...de ilyenkor mindig előjönnek 'azok' a gondolatok. A teljes feleslegesség, reményvesztettség érzése...a halálvágy. Ez nem fenyegetés...ez segélykérés szokott lenni általában. Nem tudom, ki vagy mi segíthet rajtam...mert ez itt belül dől el. Hiába járok dilidokihoz és mondja az okos dolgokat...én nem tudom túltenni magam egyelőre az eseményeken. Szar lesz még...nagyon sokáig. És nem azért, mert én így határoztam (mert 'szeretek szenvedni')...hanem mert én egy ilyen rágódós ember vagyok.

Depressziós vagyok...nem bunkó egomán. Ha valaki nem tudja, mi az a depresszió (mert ő maga setleg nem érezte milyen az, amikor élni sincs kedved és nem vagy magadtól képes rendbetenni magad...és igen: GYAKRAN MÉG A KÜLSŐ SEGÍTSÉGET SEM FOGADOD EL...) lehet, hogy soha nem érti meg az ilyen embert. Nem rosszak ők...én sem vagyok rossz ember. A dilidoki is mondta, hogy sok egyéb problémát is magamra veszek. A világban zajló események elszomorítanak..az állatkínzás, az emberi gyarlóság. Írtam ezekről jó pár helyen...igaz, ezek nem 'tettek'...sok minden ellen tehetetlenek vagyunk...hiába nemesek a célok vagy tudod, mi az ami rossz...hiába hiszed azt, hogy egy nemzetközi szervezetnél majd megváltod a világot...ez sajnos nem fog menni. Túl sok akadályozó (emberi) tényező lesz. Kis sikereket lehet elérni...valamilyen szinten a 'felvilágosító' munkám is az (amikor rászólok az emberre, hogy ne szemeteljen például)...ezt pedig nem azért teszem KL, mert a lételemem az agresszió és azt várom, hátha verekedhetek. Nem.

Kívánom, hogy te se csalódj a szentnek hitt elhivatottságod gyakorlása közben. Félek, hogy sok pofon fog érni (nem a te sutaságod miatt, hanem a már említett emberi tényezők miatt...a világ 'aljassága' miatt)...

 

Hidd el, hogy nem vagyok olyan rossz ember, mint amilyennek gondolsz most engem. Bántottalak téged szavakban, mert én is megbántva éreztem magam.

Sajnálom...

2 komment

depresszió

2009.07.02. 20:12 nemadomfel!

Most nem KL -ról írok. Vagyok ilyen 'egomán' :-D és megint verselek egyet.

DEPRESSZIÓ

Olyan könnyű megfutamodni
És nem küzdeni a kicsit jobbért.
Lemondani egy élhetőbb jövőről
És helyette inkább jajgatni
A világot okolva a bajokért...
Rimánkodni: hadd kezdjük elölről.

Egyszerűbb a halálról álmodni
Végső megoldásként a bajra.
Kényelmesebb elbujdokolni otthon
(sírni...összekuporodni)
Mint feállni, kimenni a napra
És túltenni magad a gondon.

Túl gyenge vagy élni
De meghalni sincs merszed.
Vársz valamit...de nem jön
Mert nem mersz elébe menni.
Tenned kéne...de nem teszed.
Hátha a szerencse rád köszön.

Sorsod kulcsa ott a kezedben.
Bizonytalan vagy, melyik zárba illik
Hát jó messzire eldobod.
Vég nélküli labirintus életedben...
Megszöknél, de az ajtó nem nyílik.
Beletörődsz és inkább feladod.

Aztán elmúlnak az évek feletted
És fájlalod, hogy semmit sem éltél.
Bepótolnád...újra élnéd másként
De nincsen rá új esélyed.
Egy lehetőséged volt s Te féltél
Sorsodon jobbítani apránként.

Neked minden azonnal kell.
Ha nem kapod akkor duzzogsz
És lemondasz mindenről,
Ha nem mondják: 'Itt van, vedd el!'
Nem küzdesz...megfutamodsz.
Kudarcok miatt lemondasz a sikerekről.

-------------------------------------------

A rinyálás hamarosan folytatódik :-))))

Szólj hozzá!

beteg lány okítja a beteg fiút

2009.06.30. 22:24 nemadomfel!

A 'dráma' (sic!) lezárását jelentő extra hosszú levélkéjét fogom szétcincálni KL- nak. Ebben a levélkéjében felsőbbrendűen, lekezelően oktat. Mintha ő rendben lenne.

Most csak egy rövidke kiragadás:

"... Tudod mit gondolok? Hogy a kopasz fejű, gazdag nyalizó ferráris, aki szemetel az utcán és mekdoneldzben eszik, nagy eséllyel jobb ember mint Te. Mert lehet, hogy van mondjuk egy gyereke, egy felesége, akikért él és szeret. Lehet, hogy leszar mindenki mást, de szeretetet képes adni."  (by KL)
 
Kívánom KL, hogy soha jobb embert ne fogjál ki az életben a kopasz,ferraris...stb. köcsögnél. Az biztos olyan macsós, mint amilyen kell neked.
(Azért picit elszomorodtam...tényleg ilyen szar ember lennék?)
 
"Nagyon sokat olvastalak téged a neten... Nem merem megsaccolni, hogy az életedet tönkretevő történeteket hányszor olvastam különböző helyeken. Miért? Miért csinálod ezt? Egy idő után már a fórum nem is volt elég. Legyen egy külön oldal csak és kizárólag rólad és a szenvedéseidről! Mi ez, ha nem az énközpontúság legfelsőbb foka? Kb olyan vagy magamutogatásból, mint Paris Hilton. Miért rólad szól minden? Mi érdekel magadon kívül? A környezet épsége? A világ problémái? Mit tettél a prédikáción kívül? Mikor lépsz a tettek mezejére?" (by KL)
 
A fórumokat is csak rinyálásra használtam...mert én már csak egy ilyen magamutogató barom vagyok...hogy 'átverjek többszáz embert és egy naív KL-t' :-)
Te meg olvastad picinyem és hagytad magad átverni? Ki kért meg rá? Máig tisztázatlan körülmények között akadtál rám? Mi vezérelt?
Miért rólam szól minden? Itt most rólad is szólnak dolgok.
Azt kérdezed, érdekel -e a környezet épsége? Képzeld el, igen. A világ problémái? Igen. Esetleg másképpen látod? Mit teszek a prédikációkon kívül? És te? (Ezt mindjárt ifejtem). Tettek mezejére? Oh...te kis tettrekész...
 
Szóval a környezet épsége? Nem szemetelek. És erről nem csak prédikálok. Hanem szólok is a szemetelő embernek...és nem csak azért, mert a 'lételemem az agresszió (sic!)'.
A hulladékot szelektíven gyűjtöm.
Mi egyéb módon óvhatom még környezetemet? Menjek el hulladékgyűjtő akciókra? Te elmész? Áááá...ugye, hogy nem?! Oda nem kéne magad szépen kisminkelni...na meg meg is izzadnál nyilván és elfolyna a púder az arcocskádon.
Jajj...környezet védelme? Én nem veszek annyi szart, mint amennyit te magadra kensz.
 
Számodra tényleg az abortusz jelenti a világ legnagyobb problémáját? Kérdezted múltkor, hogy miért nem inkább az afrikai éhezőkről írok blogot? Attól i változna? És te mit tudsz értük tenni, azon kívül, hogy csak jártatod a szádat engem okítva? Fingod sincs a világ problémáiról, mert burokban élsz. És igenis naív vagy ha azt hiszed, te tudsz majd tenni. Kevés vagy hozzá...mint ahogy én is. Majd rájössz, hogy ezt a világot em a hozzádhasonló szerencsétlenkék fogják megváltoztatni. Rájössz, hogy kevés vagy hozzá.
Kívánom, hogy ne csalódj túl nagyot.
 
 
Folyt.köv.

Szólj hozzá!

emailek...ellentmondások garmadája...

2009.06.29. 17:35 nemadomfel!

Mazoista vagyok :-)

Sajnos (hál' Istennek?) töröltem kismillió email-t. Pedig isten bizony, érdemes volna a legelejétől visszanézni, kielemezni, mit írt ez a lány nekem. Ki volt a hülye? Ki értette félre a másikat? Vagy inkább ki vezette félre a másikat? Csúnyábban: KI HAZUDOTT (végig? Ezek szerint.)

 

Nem azért töröltem az emaileket, mert nem voltam rájuk kíváncsi. Napi szinten jöttek a levelek...több is egy nap. Mennyi lenne már belőlük? Ő őrizgette (őrizgeti)...ki tudja miért?

 

Én csak az utóbbi két hónap termését tartottam meg. Amikor már zajlott a 'bál'. Azt hiszem, visszaolvasom mindet. Összerendeztem őket kronológiai rendbe...nagyjából egymás utánba helyezve az elküldötteket és a tőle kapottakat. Öröm lesz eme két hónap alatt összehordott zagyvaságait, hazugságait, ellentmondásait olvasni, felfedezni.

Érdemes volna látnia ezt is egy szakembernek.

Én már elmentem egyhez :-) Nincs akkora gond velem.

 

(Megjegyezném: NEKEM MÉG NEM KELLETT MAGAM TÖRÖLTETNEM SEHONNAN! Sem fórumról, sem pofavizitelős oldalakról. TALÁN MERT ÉN NEM JÁTSZOM MEG MAGAM? TALÁN, MERT NINCS MIT SZÉGYELLNEM A VISELKEDÉSEMEN? TALÁN!? IGEN!!!

Ez a különbség kettőnk között. És akkor még én vagyok a megjátszós...jajj! Aki félrevezetett egy naív lányt :-D )

-----------------------------------

 

Szólj hozzá!

igazi én...

2009.06.28. 10:52 nemadomfel!

Tegnap volt az a találkozó, amit szerveztem. Beültünk egy helyre...beszélgettünk, ittunk...elvoltunk.

Megbeszéltük az egyik ismerőssel, hogy hol találkozunk előtte. Villamosoztunk...és közben szóba került ez meg az. KL is. Múltkor is mondták már, hogy ők azon a szórakozóhelyen, ahol buliztak, látták KL -t pár fiúval lelépni. Ilyenre akkor is volt példa, amikor már KL ismert engem. Ezt először próbáltam azzal magyarázni (saját magam megnyugtatására), hogy egy-két arcról talán hallottam, kik voltak ők. Ők is rá voltak pattanva KL -ra. De szóba kerültek (számomra) ismeretlen nevek is. Ez most fáj.

Írta nekem jó pár héttel ezelőtt, hogy ő nem is olyan erkölcsös, mint ahogy én azt hiszem róla. Már külföldön való tartózkodása alatt is el kezdett olyan dolgokat írni, hogy mennyi hódolója akadt ott kint is...és hogy az ő fejét már fiatalon 'elcsavarta' egy olyan pasi, amilyenekért rajong (nem magyar). Mondjuk ezzel semmi gond nem lenne, hiszen nekem is volt már ilyen olyan kapcsolatom. Csak azt nem értettem már akkor sem (amikor ezeket írta), hogy miért írja? Féltékennyé akart tenni? Vagy ezzel is azt akarta érzékeltetni, hogy kezdek kiesni a pixisből?

 

KL! Melyik az igazi éned? Ez a saját magad által is 'nem olyan erkölcsösnek' tartott, vagy pedig a Terézanyus?

Szólj hozzá!

közeg... imidzsváltó kaméleon

2009.06.27. 11:29 nemadomfel!

A tegnapelőtthöz mérten a tegnapom már ramatyabb hangulatban telt. Picit az tartotta bennem a lelket, hogy estére hivatalos voltam egy 'buliba'. (Napközben egy kis VHS archiválással kötöttem le az időmet...átírtam őket DVD -re.)

Az esti buliról: nem táncos hely volt. Most voltunk ott először. Egy kifejezetten hangulatos bár-étterem...vagy mittudom én minek nevezzem. Nem írom le a nevét. A barátommal közös ismerősünk nyomatta a zenét.

Tegnap törtem meg 'legdurvábban' a két hónapja tartó absztinenciámat. Hárman megittunk 3 üveg jobbfajta vörösbort.

Nem kizárt, hogy a barátom össze tud majd hozni valakivel...nem 'szerelem' ügyben :-) hanem munka ügyében. Említettem ugyanis, hogy szívesen foglalkoznék akár reklámszövegek kiagyalásával is. KAPCSOLAT...ez a bűvszó.

A szórakozóhelyen a saját 'közegemnek' megfelelő arcok voltak. Volt ott egy olyan bula, hogy csak na! Ő is tudta magáról, hogy jól néz ki. Riszálta is a popsikáját...és a melleit eléggé kirakta. Barátom megjegyezte, hogy a külsejéhez képest elég jellegtelen pasija volt...ha az egyáltalán a pasija volt? Az ilyen lányoknál nem lehet tudni, ki kicsoda és meddig. Laza kapcsolat...'még élni' akar ő is...úgyhogy nyilván nem okoz lelki problémát neki sem cserélni...a partnerét.

 

És ha már a közegnél tartok. Ugyebár anno a dilidoki is mondta nekem, hogy azért lehettem eddig ilyen szerencsétlen a párkapcsolatok és baráti kapcsolatok terén, mert rossz közegben mozgolódtam...nem hozzámvalók között.

Háááát...lehet, hogy mondjuk közgazdász vagy jogász lányok között kéne dobálnom magam...nem tudom.

Szóval a zenei ízlésem határolta be eddig a közeget, ahol mozogtam.

És KL is igyekezett ehhez a közeghez alkalmazkodni. Vett pár a közeghez illő ruhadarabot is...a haját is befestette (lehet, hogy ezt nem miattam? Bár olvashatta, hogy szeretem azt a hajszínt). És a zenei ízlésem terén is igyekezett idomulni.

Én ezt nem vártam el tőle...de azért 'aranyos' volt.

Kár, hogy most megint vált...nyilván az éppen aktuális kedve szerint. Mivel már nem kötődik hozzám (na nem mintha eddig olyan mély kötődés lehetett volna részéről)...szerintem le sem szarja azt a zenei vonalat, amit egykoron miattam 'szeretett' :-)

Írta ugyanis, hogy mik tetszenek neki mostanában. Egy csajbanda...popzene.

Mondom...ez engem nem is érdekelne. Vettem neki az elmúlt egy-két hónap alatt pár maxi CD -t ilyen popzenekaroktól...gondoltam, odaadom neki. Válaszra sem méltatott persze. Nem baj. Anyám is megfogja hallgatni majd. Ő legalább megérdemli.

Anyám szereti az ilyen tinglitangli zenét is.

 

Eszembe jutott pár dolog még, miket mondott anno KL. Egy meglehetősen híres női előadót lekurvázott a viselkedése miatt (olyan kurvás...erkölcstelen). Aztán amit pár napja írt nekem (nem részletezem...de a lényege utal egy pár héttel ezelőtti email-jében leírtra is, miszerint ő nem is olyan erkölcsös, mint ahogy én azt elképzelem róla)...azzal sikerült megint ellentmondania magának. Semmi gond.

 

A szerelmes volt -e belém vajon KL témakörhöz visszatérve...emlékszem, elég sokat kérdezősködött azokról a lányokról, akik valamilyen úton módon szóba lettek hozva általam. Például az előző 'lányismerősöm' :-) ...vagy egy az én közegemben elég ismert másik leányzó...illetve olvasta, hogy szeretem a japán lányokat, és ez is izgatta picit a fantáziáját. Lehetett ez vajon az elején még 'féltékenység'? Vagy csak túldimenzionálom? Ő azt mondaná, igen...ez is csak 'viccelődés' volt...vagy valami hasonló szöveget.

Szólj hozzá!

the show must go on! -updated

2009.06.26. 12:14 nemadomfel!

A shownak folytatódnia kell. Az ÉLET nevű shownak. Nem egy lány van a világon. Csak körül kell nézni...nyitott szemmel járkálni...nem lehajtott fejjel emberek közé menni. Külsővel megbarátkozni...tudatosan nem a csilivili cicababákat keresni. Ritka az, hogy pont ők találnak rám...nem is hiszem, hogy lesz ilyen. De ezt nem szabad bánni. Egy plázacica, porcelánbaba szerintem nem hűséges típus. Tisztában van a külső adottságaival és azt hiszi, ez elég. Némelyikük tanult persze: főiskolai vagy egyetemi végzettsége is van. De az érzelmi intelligencia iskolában nem elsajátítható 'tudomány'.

A külső nem minden...az idővel fakul. Ráadásul ha egy-egy ilyen kifent széplányt megnézünk smink nélkül, lehet, hogy egy világ omlik össze bennünk.

Szeretik ők, ha észreveszik...megfordulnak utánuk. Szeretik a 'macsókat'...akik a strigulákat húzzák csupán: 'na, ez a csaj is megvolt.'

Az ilyen csilivili lányok nem alkalmasak általában anyának, feleségnek. (Tisztelet a kivételnek.)

Nekik a pasijukkal szemben is 'kicsit' más elvárásaik vannak. A szolid emberek kifejezetten 'taszítják' őket. Vibráló személyiség kell...rámenős..., de tudniuk kéne, hogy ezeket a férfiakat hajtja valami, hogy ők is (a csilivili lányokhoz hasonlóan) folyamatosan bizonyíthassák maguknak kelendőségüket a másik nemnél. Így rövid idő múlva odébb állnak. Lehet, hogy a pattintott fél sem veszi ezt annyira zokon, hisz ő is ugyanezt csinálja. De azért a lányt talán jobban megviseli, ha egy 'macsó' hamarább ejti, mint ahogy azt ő esetleg a pasival tette volna. Na nem érzelmi válságot okoz neki...csak az egojának fáj, hogy nem ő volt az, aki előbb ejtette a másikat. Lévén, hogy az ilyen tesztoszteronbombák és luvnyák között ritkán alakul ki igazi szerelem...maximum testi vonzalom(?)...a szükségletek kielégítése végett. Az ilyen macsó pasik sem alkalmasak hosszú távon partnernek. Persze...pénzük nyilván van...de ahogy szokták mondani: minden jó nőt is un már valaki. Pláne, ha az a nő folyton csak arra vár, hogy a pasi prezentáljon neki. Folyton ő vigye étterembe...folyton szórakozásból álljon csak az élet. Kötve hiszem, hogy ilyen párok (macsó+csilivili nyuszitappancs) esetében a gyerekáldás szóba kerüljön. Lévén, nem hiszem hogy hosszútávra tervezik ezeket a kapcsolatokat. Persze! Amíg a lány is 'élni akar még' (magyarán nem megállapodni hosszú távon, hanem kapcsolatból kapcsolatba menni), addig ezzel 'nincs gond'. De az ilyen lányok vajon alkalmasak lesznek később harmonikus családi életre...feleségként, anyaként?

Mi a garancia arra, hogy aki idáig csak igazi érzelmek nélkül halmozta a sikerélményeket jelentő hódolók 'megskalpolását'. az később igazi érzelmekre fog vágyni és ő is tud majd adni? Mondjuk a harmadik X után sincs veszve még minden...azután is lehet 'még élni'...de az a kurva biológiai óra csak ketyeg. Egyre több smink kell a lánynak is, hogy a kor előrehaladtával jelentkező kis ráncocskákat elfedje...kopik a szépség, na! Nincs mit szépíteni. Egy férfinél ez nem akkora trauma...de egy 'széplánynál' igen. Ja persze...lehet plasztikáztatni. Előbb utóbb a homlokát már a seggére fogják varrni...de az arca ránctalan. Lehet szilikonozni, botoxozni...stb. Tényleg egy ilyen műnő kell majd?

Ja...vannak jó kozmetikumok is.

Egy idő után lehet, hogy feltámadnak majd az anyai ösztönök is. Kell ehhez egy hűséges pár, aki donornak is jó és apának is...igen ám! De akkor lehet, hogy a kicsit már megfakult szépségű hölgyikéknek is lejjebb kell adni az elvárásaikból. Nem feltétlenül macsók közül fognak választani már, mert azok nem megbízhatók. Kérdés, hogy az örökös hódolatra szocializálódott hölgyikéket mennyire fogja frusztrálni ez a 'beszürkülés'. Egy pasi mellett lenii? Brrrrr! Képesek lesznek -e hosszú távon együtt lenni úgy, hogy bármelyikük is félrekeféljen?

 

Nem ragozom tovább. Nem kell üresfejű csinibaba (én sem kellenék nekik, HAHAHA!).

-----------------------------

Iszom a levét még egy ideig az elmúlt időszaknak. Meglehetősen ocsmányul ért véget...de lehet, hogy ez kell ahhoz, hogy sikerüljön a még bennem lévő érzéseket elnyomni a haraggal, csalódottsággal.

Meg kell magamat győzni: ne bánjam, hogy így alakult, mert nekem volt igazam. Ha nem most, akkor később...sokkal fájdalmasabban történt volna meg ez.

Így most igazoltnak láttam (legalábbis ennél a lánynál) a félelmeimet: jól tettem, hogy igyekeztem magamról lebeszélni, mert nem lett volna komoly, hosszútávú parti.

Igen...a szerelem sok mindent kihozhat az emberből. Olvastam több helyen is, hogy ilyenkor egy rózaszín szemüvegen keresztül látja az ember a másikat...felnagyítja a jó tulajdonságait vagy olyanokat társít mellé, amik nincsenek is valójában. A rossz dolgok felett meg hajlamos szemet húnyni. Mindenki igyekszik a jobbik énjét mutatni...aztán egy ilyen összeveszős, szakítós szituban jönnek elő az addig elnyomott, elnézett viselkedési formák, jellemzők.

Így meg tudnak végül undorodni is emberek egymástól. Azt hiszem, kettőnk esetében is most ez van. Nem akarom tovább ragozni most, kinek mennyi oka van hozzá. Ő most úgy látja, megjátszottam magam, átvertem egy naív lányt. Én nem így látom...sőt, úgy érzem, ő vezetett engem kismillió dologgal félre. De ugorjunk!

Nem érdemli meg, hogy sírjak utána. El kell nyomnom a maradék pozitív érzésemet...sőt, egyáltalán igyekeznem kell, hogy ne gondoljak rá...ne jusson eszembe többé. Ahogy írtam neki: egy rémálom volt csupán. (Ő is így gondolja...de nem izgat.)

 

Az tény, hogy az utóbbi két hónap nem tett jót nekem, az egészségemnek. Nem mártírkodni akarok és nem megjátszani magam...sem sajnáltatni (ez a mondat most neki szólt)...de ennyire mélyen szerintem nem voltam még. A hangulatom...a szívem..., sőt: az utóbbi időben olyan kézremegésem van, hogy öröm nézni.

Megért ez nekem ennyit? NEM! Annyi normális lány van a világban...talán itt a közvetlen lakókörnyezetemben is. Miért ilyennek kellett engem kipécéznie? Én meg miért nem mondtam azt előbb, hogy nekem nem ez kell? Ha már állítólag szerelemmel közelített felém (amit most tagad), akkor ha ezt nem látom rajta, miért nem mondtam előbb azt, hogy felejtsük egymást? Ha ő sem hitt a fiú-lány barátságban 8amit ő javasolt egyébként aztán), akkor mi a fasznak kellett erőltetni bármit is? Hogy csak fájdalmat okozzunk egymásnak?

Igen...most úgy érzem: felesleges időszak volt ez az életemben...de leckének mégis jó volt...még ha iszonyúan szarul is érzem magam most. Talán ráeszméltem, mit kell keresnem, figyelnem egy kapcsolatban...milyen intő jelekre vigyázzak...stb.

Erre jó volt ez a 'pofon'.

Meg talán arra is, hogy a csalódást kompenzálandó nekilóduljak valami pozitív élményt is keresni...kapcsolati síkon. Nem görcsösen, mert annak soha sincs jó vége. Hadd jöjjön, aminek jönnie kell. Nem fogok bújkálni semmi elől. Későn értem be...de tudatosan nem akarom tovább elbaszkurálni az életemet.

 

A tegnap reggelem nagyon szar volt. Hajnali 1:30 -ig válaszoltam KL extra hosszú agymenésére. Nem aludtam semmit...mentem dilidokihoz...aztán elmentem sétálni. Olyan helyekre is, ahol azelőtt voltam vele. Nem jöttek a rossz érzések...vagy csak nagyon minimális emlékfoszlányok szintjén ugrott be...de túltettem magam rajtuk.

Az arcom nem volt lefittyedve...nem a járdát néztem. Végre jobb napom volt! Hívott egy barátom: ma este megyek buliba. Ez most feldob. Holnapra találkozót szerveztem pár hasonló fazonnal, lánnyal.

Mivel már két napja nem aludtam szinte egy órát sem, 'korán', 22:00 előtt picivel lefeküdtem. Ma reggel 9:30 -kor basztam ki magam az ágyból. Látván, hogy nem süt a Nap, nem volt olyan sugárzó jó kedvem...de legalább nem úgy ébredtem, hogy KL -ról morfondírozok és feszít a szívem...stb.

Lassú folyamat lesz teljesen túltenni magam rajta...de bízom benne, hogy sikerülni fog.

 

A tegnapi dilidokinál történtekről is írok...bár semmi különösebb dolog nem volt.

-----------------------

update1.

 

Egy kérdés fogalmazódott meg bennem.

A kezdeti 'szerelem' után (bár már ezt is tagadta) ő ajánlotta fel, hogy legyen barátság kettőnk között. (Bár az utóbbi idők vívásai közben írta nekem, hogy ő másfél évet várt rám...tehát akkor míg ő úgy kommunkálta velem, hogy ez már csak barátság, akkor is érzett még többet? Vagy eleve nem érzett semmit...csak akkor is púderolt?)...no de a felvetődött kérdésem nem ez. (Az, hogy még az előbbi zárójeles részt is beiktattam, azt jelenti, valamilyen szinten még mindig bassza a csőröm a dolog...pedig nem kellene már rágódnom rajta. Nem érdemli meg.)

 

VAJON BARÁTSÁG -E AZ, AMI CSAK EGY DOLOGRA ÉPÜL...A MÁSIK GYÓGYKEZELÉSRE VALÓ RÁVÉTELÉRE?

Egy barátság esetén jóval többször keresik egymás társaságát (szerelem esetén meg még többször...).

Ez a 'kapcsolat' még egy barátsághoz sem volt elég 'intim'. Mi volt ez akkor? Nem látok bele KL zavaros gondolataiba, érzéseibe. Ehhez szakember kell.

4 komment

KL...HL... levél a létezés megszűnése után...a 'méltó' befejezés...stb.

2009.06.25. 08:13 nemadomfel!

Azt hittem, nincs tovább. De érnek még meglepetések.

A levél után, miszerint 'megszüntem számára létezni', jött egy rekordhosszúságú levél. Ezt szerkeszgethette már egy ideje :-)

Nagyon, de nagyon megmondta a frankót...jól 'lealázott'...jól beolvasott :-)

Folyékony ellentmondások halmaza az egész, egy vádirat, hogy én szerinte milyen vagyok.

Megírtam, szerintem ő milyen. Oszt' itt akár már tényleg be is fejezhetnénk.

Hajnali fél 2 -ig gépeltem. Ahogy olvastam, reagáltam csuklóból az éppen aktuális szövegrészekre. Így nem fogalmaztam, nem enyhítettem mondandóm élét...kicsit nyersre sikerült...de megérdemelte.

Megvilágosodott előttem (már régebben is...csak mégis valami pislákolt bennem), hogy ez a lány hazudós és lelkileg sérült.

Így KL (kicsi lány) elnevezést inkább átírnám HL -re (hibbant luvnyára)...de nem! Inkább megpróbálok nem lemenni kutyába...és odatenni őt, ahová való.

Bánom már a napot, hogy szóba elegyedtem vele.

Érdekes volna feltenni a leveleit...és a rá adott válaszaimat.

 

NEVERMIND! Itt a vége...hál' Istennek! Nem érdemli meg, hogy tovább érezzek iránta bármit is a megvetésen, sajnálaton kívül.

Igazán 'szépen' ért véget. Kölcsönös ekézéssel. De én legalább nem hazudtam neki soha...és ez vígasztal. Megmaradtam gerinces embernek...még ha beteg is vagyok (depis).

Erre nincs ugyanis kihatással a betegségem.

2 komment

gasztro... és a létezés megszünése

2009.06.24. 10:35 nemadomfel!

Egész hamar megjártam a gasztoenterológiát. Kicsit kóvályognom kellett, mert átépítik az egész kócerájt.

Késtem emiatt...de probléma nem volt, mert még el sem kezdték addig a rendelést.

Behívtak. Elbeszélgetős dolog volt...semmi kellemetlen vizsgálat. A hasamat nyomkodta meg mindenfelé.

Elmondtam a panaszaimat. Szerettek volna egy H2 tesztet csinálni...csak hát a gép pont nem jó. Úgyhogy jövő hét vége felé újra hívhatom fel őket.

Ezzel a lisztérzékenységet is ki tudják mutatni (úgy értettem legalább is).

Jó lenne egy bélflóra vizsgálat...vérkép...stb.

De amit én is elmondtam: depressziós vagyok...egy sor pszichoszomatikus tünetem van. A doki is mondta, hogy a problémáim egy részét bizony okozhatja a depi. Mondtam, hogy járok dilidokihoz. Ő pszichiátert javasolt.

Rákérdezett arra is, mióta vannak a panaszaim és tágra nyíltak a szemei, amikor azt mondtam: 1999 -ben már voltak.

Kérdezte, mi vitt arra rá ennyi idő után, hogy megvizsgáltassam magam.

Na...itt jön KL megint a képbe. Nem adott lényegében ultimátumot...de én ijedtem meg nagyon és azt hittem, ha rendberakom magam testileg lelkileg...illetve látja, hogy megjött részemről végre az elhatározás...akkor megenyhül irányomban és újrakezdhetjük.

-----------------------

Tegnap kaptam egy kenetteljes email-t tőle. Mindenféle őszinte, komoly érzéséről beszélt...de nem volt szerelmes belém...mert ennél ő sokkal mélyebbet érzett. Nem én volnék neki az a férfi, aki mellé való...de valami csodálatos megfoghatatlan valamit érzett...stb.

 

Nem volt szerelmes belém...nem akart közeledni. Oh...az a fránya 'bújós póz' ott a szórakozóhelyen, amit nem használtam ki. Mi volt az? És utána miért mondta azt, hogy értékeli azt bennem, hogy nem akarom azonnal megfektetni (Igen, mondtad ezt is KL!).

Rákérdeztem (az eset után, régen), az volt-e ez a póz? Igen...az volt.

Most meg tagadja, hogy bátrmit is akart volna. Kíváncsi volnék: ha akkor viszonzom és megsímogatom, hozzábújok, vajon hogy reagált volna? Ellökött volna magától (mert állítólag nem volt ugyebár szerelmes belém)...vagy hagyta volna magát és esetleg csókolózhattunk is volna? Ezt már nem fogom megtudni.

Nem akart ő tőlem gyereket (pedig mondta...célozgatott, utalt rá. Olyanokkal például, hogy amikor rinyáltam, miből tudnánk eltartani a skacokat, ő mondta, hogy én lehetnék otthon velük és ő hozná a pénzt. Írt illetve mondott egyebeket is anno, ami arra utalt, hogy szeretné... Írtam neki viccelődő SMS -t anno: napról napra romlik a DNS -em. Nem részletezem, mit írt erre...de abból is az tünt ki, mit szeretne. Aminek persze most az ellenkezőjét állítja.)

 

Tegnapi email-jére megint indulatból reagáltam. Koncert után...éjfélkor.

Nem voltam úriember...lényegében lehazugoztam.

 

Erre jött ma egy rövid email: megint azt írta (ha jól értelmeztem...mert nála gondok vannak ám: ha leír valamit...például az áprilisi koncert utáni távozásom után küldött email-jében, hogy 'így nem érhet véget'...akkor arra ő nem emlékszik illetve kijelenti, hogy ilyet ő nem írt. És akkor sorolhatnám, hogy most miket tagad...vagy nem emlékszik, amiket anno mondott...vagy másképp mondott.)

Na mindegy. Szóval le lettem megint degradálva egy megjátszós embernek, aki átvert több száz embert.

Ezt már múltkor is a fejemhez vágta...de azt hiszem, nem sikerült kifejtenie, hogy mégis mivel vágtam át bárkit is...őt meg pláne mivel...és hogyan használtam ki az ő naivitását?

Semmi gond persze.

Megírta: a mai napon szüntem meg létezni a számára.

Én úgy éreztem, már sokkal hamarább. Csak még rúgdosott belém párat. Az egymásnak ellentmondó dolgokkal...amikkel kétségben-reményben tartott.

Ahogy ugyanúgy szinte lebeszélt magáról engem (írván: nem is olyan erkölcsös ő ám, mint amilyennek hiszem)...nem hisz már a barátságban sem...nem akart tőlem semmit (aztán most meg valami komoly, őszinte érzésről hablatyolt nekem.)

 

Jujj!

Hogy sikerült nekünk egymást kifogni?

Nem tudom, hogy és mi alapján talált rám...miért pécézett ki magának...mit akart tőlem egyáltalán (azon kívül, hogy mentálisan akart esetlek dadáskodni felettem...egy szintén valamilyen szinten sérült ember...a vak vezet világtalanhoz hasonlatos módon.)

 

2 komment

gyász...koncert (gyászos)...email (gázos)...

2009.06.24. 06:05 nemadomfel!

Még mielőtt belekezdenék:

Írtam már itt is, hogy örökös rágódásban, félelemben, pánikban telik az életem: 'mi lesz, ha?'

Mi lesz, ha szüleim meghalnak?

Na nem mintha egetrengető megállapítás lenne, de igazságtartalma 100% -os annak, amit az engem kezelő hölgy (dilidoki) mondott múlt pénteken:

Nem érdemes előre gyászolni. Még nem haltak meg a szüleim.

(Hál' Istennek nagyon jól tartják magukat, tényleg. Akár még engem is túlélhetnek :-D )

--------------------------------------

A koncertről.

Tegnap sopánkodtam...semmi hangulatom. Se élni...se koncertre menni. Icipicit dobott aztán a hangulatomon, hogy kisütött a Nap.

A koncertjegyre 20:00 volt írva. Sejthető volt, hogy nem akkor kezd a zenekar. (Voltak előzenekarok).

Elég későn indultunk. Autóval vittek. 19:25 körül indultunk el. Laza!

Úgy rábaszkuráltunk, de úgy! A stadionig több mint 1 órát kocsikáztunk. Dugó volt, iszonyatosan lassan haladtunk. Aztán parkolóhelyet kerestünk. Na...az is élmény volt. Úgy 20:45 körül be is értünk a stadionba. A beengedés gyorsan ment (a java már bent volt.)

El kezdett addigra már megint szépen borulni.

Közel kéthónapos absztinenciám szakadt meg. Barátom felesége (hehe! A nő dolga a sorban állás) várt piára. Na...az sem volt kis menet. Ittam 2dl bort. Pont akkor kezdődött el  a koncert. Egy nyugis helyen álltunk meg.

A koncertet kicsit gyengusznak tartottam az elején. Dave hangja...

Aztán picit beindultam. Táncikáltam is.

El kezdett szemerkélni az eső. Utána már esett. Aztán meg szakadt. Egy jó ideig tűrtük...majd beálltunk az egyik bejáró alá. Ergo nem láttunk semmit a zenekarból. Sokan menekültek oda be. Esőkabáttal is. Meglepően sokan mentek haza a koncert alatt.

Dave a 'Master and servant' alatt a szöveget is elfelejtette :-D

Na mindegy. Szóval már megint egy 'jó' koncertélmény.

Hazafelé menet persze már nem volt dugó. Seperc alatt hazaértünk.

Gondoltam: eszem picit (reggel óta két croissant -nal voltam el meg pici mogyoróval. Nem ebédeltem.)

Tudtam, hogy ma hajnali 5 -kor kell kellnem.

Gondolkodtam is, érdemes -e lefeküdnöm?

Bekapcsoltam a számítógépet...internet.

Megnéztem az email-jeimet.

-----------------------------------

Lepődtem nagyot. Kicsi Lánytól kaptam megint egy levelet.

Nem is tudom, mit írhatnék? Nagyon meglepődtem, miket írt. Óvatosan kell bánnom a jelzőkkel...de azt hiszem, ha én orvos lennék, segíteni akarnék neki.

(Én sem vagyok százas...tudom.)

Nem akarom részletezni, miket írt. Két ájtatosság között iszonyatos ellentmondások voltak...

Megint mást írt...minek tekintette ezt a 'kapcsolatot'. Sokadik változat ez. Ez még nem is lenne gond. De ezt mért most kell megtudnom? Akkor miért nem mondta, hogy mit is akar? Most azt írta, persze hogy nem szerelem volt ez részéről.

Még a végén az derül ki, én voltam pisis-kakis, mert nem értettem meg az ő nemes(nek) vélt szándékait.

Igen...azt értékelem és rendkívül hálás vagyok...hogy rá akart venni a kezelésre. Csak akkor a többi maszlag (szerelem...stb) nem kellett volna. Meg utána a fejemre szarás, eltávolodás, packázás, bosszú-ízű szívatás-szerűség...stb.

 

Nem tudom, mit érezzek most? Szánalmat? Sajnálatot? Haragot?

Vegyes...

 

Éjszaka persze, hogy nem aludtam semmit. Ezen örlődtem. Lehet, hogy inkább örülnöm kéne? Nem tudom, mennyi esélye lett volna ennek a kapcsolatnak, ha közel két évvel később mondja ki, hogy ez nem szerelem volt...

 

 

Azt írták egy 2007. februári (ingyenes programmagazin) horoszkópban: február akárhanyadikán megváltozik az életem. Pont aznap regisztráltam egy oldalon, ahol el kezdtem írogatni...és ott talált rám máig tisztázatlan körülmények között ő.

Tényleg megváltozott az életem. Most ezt nyőgöm.

Miért tetted ezt velem?

Szólj hozzá!

koncert

2009.06.23. 10:33 nemadomfel!

Ma elvileg pörögnöm kéne...örülni. (Nem őrülni :-D)

KONCERT...

Nem vagyok egyáltalán feldobódva. Ugyan nem egyedül megyek (egy barátomékkal megyek kocsival...ez jó is abból a szempontból -rohadt önző vagyok, tudom- hogy talán hazafelé is velük jövök, így korábban hazaérek. Holnap ugyanis reggel 8 -ra megyek gasztroenterológiára. Aludni így sem hiszem, hogy sokat fogok.)

Szóval...egyáltalán nincs hangulatom koncertre menni. Kinézek az ablakomon...szar idő van. Az időjárás jelentés szerint nem is változik. Nagy eséllyel fogok szarrá ázni, dagonyázni a koncerten. A múltkori (április végi, fedett helyen megtartott) koncert is inkább volt szar élmény, mint jó. (Két hülye csaj fellökött és még nekik állt feljebb).

Gondolkodóba estem megint: el kellene adni a saját jegyemet is...ha már KL -ét is eladtam.

Ez nagyon fáj. Mármint hogy idáig jutottunk (el kellett adnom a jegyét).

 

Írt nekem tegnap. Csodálkoztam is, amikor láttam az emailjeimet.

.....................

 

update1:

Kisütött végre a Nap! Csak tartson ki a 'jó' idő a koncert végéig.

 

És áttételesen az ÉLETEMBEN IS KISÜTHETNE MÁR A NAP!

Hol vagy igaz szerelem? Hol vagy boldogság? Mindennél jobban vágyom rád!!!!!!!!!!

 

Nem vagyok hívő...de ezekért rimánkodom. Hallgassa meg végre valaki a sírámaimat odafönt...vagy ha van őrangyalom, akkor Ő.

Hozzon össze a sors egy aranyos, kedves, szeretnivaló és szeretni tudó, őszinte lánnyal.

Érezzem nála, hogy közeledhetek...és bátorítson, ha kell.

ÁMEN! :-)

 

11 komment

Induljon a banzáj! (gyászfolyamat...vigyázz...kész...rajt!) -avagy meghalni volna jó.

2009.06.21. 23:27 nemadomfel!

Kicsit hosszú lett a cím. Hosszú bejegyzéseimen edződöttek ezt már fel sem veszik.

 

Szóval...

Mint már egy hozzászólásra adott válaszomban is leírtam: ma is egy gyenge fasz voltam. Írtam KL -nak megint egy SMS -t. Holnap vizsgázik...('Ügyes légy holnap. Kéz és lábtörést!")

Nem írt rá választ.

Azt hiszem ez az a pont, amikor be kellene végre látnom, hogy nem tolhatom ki tovább a 'gyászfolyamat' kezdetét. Hadd szóljon! Induljon a banzáj!

A remény már rég meg kellett volna, hogy haljon...de mégis éltetni akartam.

Most már biztosan meghalt. Előbb mint én...pedig ma (is) többször elgondolkoztam azon, milyen jó lenne a remény előtt távozni az élők sorából. Igen...ma is nagyon 'jó' kedvem volt és ma is nagyon 'férfias' voltam.

De a java még csak most kezdődik. Nincs remény...csak a gyászfolyamat 'túlélését' tekintve maximum.

Nagyon szar hónapjaim lesznek...ez most úgy hangzik, mintha eltervezett dolog lenne (mert hogy élvezem a szenvedést, ugyebár)...pedig nem. Inkább csak felkészülés lelkiekben a várható dolgokra.

Talán a halálvágy is elmúlik egyszer...pedig most tényleg úgy érzem, ahogy a cím utolsó részében írtam.

Mintha nem is lettem volna dilidokinál...

Kibeszélem majd magamból (most csütörtökön)...megnyugszom egy fél órára...aztán megy minden tovább.

Gyenge jellem vagyok. Egy sérülékeny faszfej. Érzékeny kis pipogya szar alak.

Mi lesz velem bassza meg, ha teljesen magamra maradok? Ha a szüleim meghalnak? Meddig fogok még utána élni? Éhen talán nem döglök majd, de a hiányukba (elvesztésükbe) beledöglök.

Nehéz elviselnem egy ember elvesztését. Ettől féltem...ettől akartam idáig megóvni magamat...ezért, ennek elkerülése miatt beszéltem le őt magamról...Nehogy közel kerüljünk egymáshoz, hogy utána elveszítsem.

 

Egy álomvilágban élek, ahol minden tökéletes. Ahol minden érzés valódi és nem játszák meg egymást az emberek. Egy ideális valamit dédelgetek: a szerelem nem ér véget sosem...nem mennek szét a párok...nincs csalódás, mert mindenki őszinte és hűséges.

Aztán felébredek. Nem vagyok erre a világra való.

Megráznak a csalódások.

 

Nem lehetek valóban biztos abban, hogy ha én beleadok apait anyait egy kapcsolatba, akkor nem fog előbb utóbb a lány besokalni és lelépni.

Pedig szeretném hinni, hogy van sírig tartó (nem szerelem, hanem) kapcsolat...együttélés boldogságban.

Idáig is titkon erre vártam...

Menekültem a lehetőség elől, nehogy...

Most meg, hogy ez akár lehetőség is lehetett volna (kérdés persze, hogy tényleg az volt -e?)...elbaltáztam...elbaltáztuk.

Csalódtam. Fáj...jajjveszékelni tudnék.

Most megint a 'menekülés' stádiuma jön? Meddig? 40 éves koromig, amikor majd a kapuzárási pánik jön nálam is?

 

Áááááááááááááááááááááááááá!

11 komment

szeretni szenvedni...

2009.06.21. 07:04 nemadomfel!

Legutóbbi alkalommal a lélekgyógyászaton a kezelő hölgy megkérdezte tőlem: 'Szeretek -e szenvedni?'.

 

Érdekes kérdés. Igazándiból arról lehet szó, hogy a kiút keresése, a küzdés helyett az egyszerűbb utat választottam: az önsajnálatot, beletörődést, szenvedést.

Ez lelki gyengeség, vagy mit tudom én mi... Átgondolva, ez tényleg nem túl vonzó a nők számára (sem).

Most is szenvedek. Szenvedek...hogy a 'gyászfolyamat' meglegyen (?).

Ahelyett, hogy megráznám magam és felébrednék végre. Egy vonat elment. Lehet az okokon rágódni, ki mit és hol rontott el...vagy lehet abba kapaszkodnom magyarázat gyanánt, hogy bosszú volt meg nem is szeretett igazán...de ez nem old meg semmit. Csak rágódok...rágódok...és ha valahol nem szakad meg a kör, hosszú évekig maradhatok (megint) ebben az állapotban és tovább erősödik a tudat bennem, hogy pont az ilyen csalódások elkerülése végett tényleg nem szabad szerelmesnek lenni, kapcsolatba belemenni.

De ez hibás felfogás...érzem...csak még gyenge vagyok ezen felülkerekedni. Ezt a gyengeséget pedig nem nézik jó szemmel. EGY FÉRFI LEGYEN ERŐS...ugyebár.

Elgondolkodtam azon is, hogy eddigi életem (a választott magány) szar volt ugyan, de 'biztonságos'. Megóvtam magam a csalódásoktól. Vajon ismét könnyebb lenne ebbe visszamenekülni és magányosan megöregedni majd teljesen zárkózottan...talán bekattanva megdögleni? Szeretném kategórikusan kijelenteni (majd), hogy NEM! De azért motoszkál még bennem ez a lehetőség gondolati síkon.

Az a szörnyű, hogy mentálisan most olyan állapotban vagyok, hogy a kezelések alkalmával ugyan kibeszélek magamból sok mindent...kapok is rá tanácsokat...de ez a belső fájdalom még nem múlik és gátolja a látványos javulást...nem szünteti a belső örlődést.

Pedig átlátom eddigi életem hiábavalóságát. Egy hülye, költséges hobbinak szenteltem önkéntes számüzetésemet...és az élet legjobb dolgaiból maradtam ki fiatalon. Igaz, pár érzelmi kudarctól megóvtam magam...viszont most, hogy öregebb koromra következett be úgy ez a kudarc, hogy előtte nem szereztem immunitást (tapasztalatot a kudarcok terén), sokkal jobban fáj.

Egy hobbinak éltem: drágának...és lehet, hogy tök feleslegesnek. Eljutottam arra a pontra, hogy mindenem megvan, amiket egykoron keresgéltem (kis túlzással). Most ürességet érzek. Nincsen, ami hajtson. Ez a fedőtevékenység végetért és most kerültek látómezőmbe azok a dolgok, amik eddig emiatt ki lettek hagyva az életemből. KAPCSOLAT, SZERELEM, BARÁTOK...stb.

És ez a ráébredés, a hiány felismerése és a görcsös bepótolni akarás dolgoknak egyre inkább frusztrál. Elszomorít a korom...az, hogy hány év ment veszendőbe a hülyeségem miatt.

Egy koravén fasz lettem. Egy morózus, nem vonzó egyéniségű kretén...nem csodálom, hogy menekült előlem K.L. is.

Most megkaptam valahonnan a kritikát: hiányzik belőlem a 'kisugárzás'. Szerintem van valamilyen kisugárzásom...de az inkább életuntságot sugallt. És valóban! Kinek kell egy életunt pasi? Akinek az arcába a hosszú évek alatt szinte beleivódott ez az életuntság.

Hibáztathatok sok embert azért, hogy idáig jutottam. De leginkább magamat kellene. Gyenge voltam...menekültem...ahelyett, hogy beintettem volna a sok kreténnek: BASSZÁTOK MEG!

Késő. Legalább is a fiatalságom már odaveszett. De nem szabadna úgy éreznem, hogy mindennek vége. (Leírtam ezt a mondatot...és az a szörnyű, hogy ez egy erőltetett mondatnak tűnt még részemről. Racionálisnak...de emocionálisan még nem érzem valóban így. Még sajnálom picit magam...mert szeretek /???/ szenvedni. Vagy inkább azért, mert gyenge vagyok. Sérülékeny.)

Kellek -e még valakinek egyáltalán az életben? Fogok -e így kelleni? Mert bár biztosan lehet a kedélyemen, hozzáállásomon változtatni valamelyest...de ez a sérülékenység akkor is 'kódolva' van belém.

 

Társaságban másmilyen vagyok. Bár ott is jönnek hullámvölgyek...de ott legalább sikerül (többnyire) a negatív kisugárzásom miatt esetleg érzett ellenszenvet (vagy távolságtartást) leküzdenem. Feloldódva jó a szövegem...viccelődök, sztorizgatok.

Ez kettősség bennem. Kicsit ahhoz hasonlítanám, hogy van egy burok körülöttem. A külső (amit a burok miatt látnak) nem vonzza az embert, hogy megismerjen, szóba álljon velem. De ha valaki bátor, kezdeményező...megismerheti a burok mögött rejtőző (kicsit félénk, sérülékeny), annál valamivel vonzóbb belsőmet, mondjuk úgy: a valódi énemet...amilyen lehetnék...lennék valójában.

Sőt! Bizonyos helyzetekben talán meg is lepődnének rajtam. Ki gondolná, hogy egy ilyen félénk...stb ember csípkelődésre, morbid humorra is képes...és bár nála sem stimmel egy csomó minden, de mégis kritikus másokkal szemben (is)?

Érdekes, összetett személyiségem van. Ezt önelégültség nélkül mondhatom.

Kettősség...:félénk-társasági; érzékeny-agressziv (verbálisan); elvonult-de mégis társaságra vágyó; utálkozó-szeretetet is adni tudó; begubózott-szeretgetésre vágyó...stb.

A negatív dolgok szerintem (agressziv, utálkozó) az utóbbi tizenakárhány év hozadékai. Gyerekkoromban teljesen nyitott, nem ennyire összetett személyiségű ember voltam.

12-13 éves koromban változott meg minden.

 

3 komment

alapozás 3.

2009.06.19. 09:33 nemadomfel!

Egy hét kényszerpihenő után (szabadságon volt a dilidoki) ma voltam a 'lélekmentő szolgálatnál' :-)

1 óránál egy picivel tartott csak tovább.

 

Első kérdés: hogy érzem, hogy éreztem magam az elmúlt időszakban?

Válaszom: szarul (kicsit szebb szavakkal körülírva és bővebben kifejtve).

Többször éreztem magam nagyon levertnek, szomorúnak, elesettnek, kétségbeesettnek...stb, mint jól. Hírtelen hangulatváltások (sírhatnék fogott el egyik pillanatról a másikra)...a jó fej kollégámmal való beszélgetést sem tartottam kívánatosnak (csak sóhajtoztam és folyamatosan a múlton és az általam predesztinált jövőn filóztam).

 

Több dologról is beszéltünk utána. Megkért a...dilidoki?...ez túl csúnya szó rá...mit írjak helyette?...szóval megkért az engem kezelő hölgy, hogy próbáljam meg a céljaimat összefoglalni.

Egy érdekes dologgal kezdtem:

-Legfőbb célom célt találni....ami mozgat.

Utána folytattam:

-A magány (mint menekülési lehetőség a kudarcoktól) elvetése.

-Boldogság megtalálása

-Kiegyensúlyozottság

-Önértékelési problémáim leküzdése...megbékélés a sorsommal, korommal, külsőmmel...esetleg mostani anyagi helyzetemmel...de ugyanakkor törekedni...

-Törekedni egy jobb egzisztencia elérésére. Ennek több fázisa is van. Legelső persze egy jó munkahely lenne...jobb fizetés, jó kollegáris viszony...stb.

Másik: saját fészek megteremtése. Ehhez is persze több minden kellene. Egyik ugyebár megint az a fránya pénz. Tegyük hozzá, félre raktam pénzt...az még egy lakásra kevés...de hát sokan nem tudják csak önerőből megszerezni azt.

És akkor ennek egyik feltétele (mármint az önálló lakás, élet...stb):

-A szülőkről való leszakadásnak a képessége. (Szakadnék én basszus...nekik is tán jobb lenne :-D ...de itt jön megint az a rohadt pénz...és még valami: ezt hagytam direkt itt a legvégére...bár a 'magány'-ról szóló pontban lényegében pedzegetve lett eme dolog is)>

-Egy komoly, tartós, valós érzelmeken, egyetértésen, hűségen...stb alapuló kapcsolat.

Ebből következnének a kicsit távolabbi életcélok:

-Család...gyerek (gyerekek).

Ha Kicsi Lány olvasná a blogomat, ezen most tán nagyokat csodálkozna.

IGEN! Nagyszerű életcél lehet egy-két gyerek felnevelése. (hat gyerkőcre nem vállalkoznék :-D ) Ideális elosztásban: egy fiú - egy leány.

 

32 évesen kellett ezt belátnom...de még nem késő. Úgysem ebben a szent pillanatban jönne el az ideje a gyerekvállalásnak.

 

Ezeket a 'céljaimat' aztán le is írta a kezelő hölgy...így ezek alapján lesz meghatározva, hogy s mint tud Ő nekem segíteni. 3 féle dolgot is mondot. Nem emlékszem mindenre...kognitív, asszertív...ilyenek. A viselkedésemre lesznek ezek állítólag kihatással.

Szóba került a gyógyszer kérdés is. Helyeselte ugyan, hogy nem akarok gyógyszereken élni...de Ő nem vetné el a helyemben a lehetőségét. A bogyók tudnának talán egy-két problémán segíteni.

 

Szóba hoztam, hogy igazándiból május elején 'kattantam be' és ilyedtem meg...vagy inkább gondolkodtam el eddigi életvitelem helytelenségén. Átértékeltem a jövőmre vonatkozó elképzeléseimet...megfogalmaztam a legfontosabb igényemet, ami talán (gyógyszerek helyett) minden mostani bajomra gyógyír lehetne: egy komoly kapcsolat egy megbízható, kedves...stb. lánnyal. Tényleg úgy érzem, ez most kirántana a tespedésből.

Igen ám! Először úgye a gátlásaimat kéne ehhez leépítenem...az önértékelésemet helyrepofozni...a kudarc -mint lehetőség elfogadásán felül annak feldolgozására való képesség kialakítása...

Meg kell találnom azt a megfelelő közeget, ahol hozzám való lányokat (ismerettségeket) szerezhetek. A KÖZEG egy kulcs szó volt. Idáig ezek szerint rossz közegben keresgéltem? Rossz korosztályban?

Ha a közeg megvan...akkor az ismerkedés mikéntje a következő fontos tisztázandó.

 

(A május eleji 'bekattanásomra' visszatérve most is mondtam a kezelő hölgynek, hogy lényegében a Kicsi Lány hatására szántam rá magam a kezelésre. Erre jogosan megkérdezte: reméli, hogy nem csak miatta vagyok itt...és hogy látván azt, hogy a lány már nem érdeklődik felőlem...nem fogom -e abbahagyni? Megnyugtattam: NEM FOGOM ABBAHAGYNI!)

 

No...dióhéjban ennyi volt ma.

Kaptam egy kitöltendő tesztet is itthonra.

 

Következő alkalom 25. -én (csütörtökön) lesz.

4 komment

koncert....bocsánatkérés...

2009.06.18. 07:10 nemadomfel!

Közeledik a koncert dátuma. Nem árulok el titkot: június 23. -a.

(Szerintem nem kérdéses, melyik együttesről van szó :-D)

Teszem it a szmájlit...pedig annyira nincs ám jó kedvem...

 

Úgy volt, hogy erre a koncertre (is) együtt megyek Kicsi Lánnyal. Február második felében találkoztunk utoljára. Akkor kapott egy másik koncertjegyet ajándékba (egy áprilisira...).

A júniusi koncertjegyet nem adtam akkor még oda neki. Tudott róla egyébként...ki is akarta fizetni. Én meg húztam- halasztottam. A szülinapjára akartam odaadni.

Kicsit vissza az áprilisi koncerthez: itt romlott el minden. Már előtte is voltak érezhető problémák...ritka levelek...érdeklődés csökkenése...stb. Ennek hatására kezdtem berágni Kicsi Lányra...és ez a 'berágás' részemről egy elég bunkó megnyilvánulásban csúcsosodott ki. Nem is találkoztunk a koncert előtt...pedig két barátommal is keresett. Egyszerűbb lett volna felhívnia (most nálam volt a telefon). Nem hívott...én sem hívtam.

Kifele menet (koncert után) rámköszönt...én meg (visszaköszönés után) otthagytam.

Írtam már ezt párszor...de ez azóta is itt kísért bennem. NAGYON SAJNÁLOM! TÍSZTA SZÍVEMBŐL...bunkó voltam. Még ha akkor (és egy ideig) úgy is éreztem, megérdemelte. 

Az utóbbi másfél hónapban visszakaptam mindazt, amiket én írtam neki: lebeszélést magamról...már a barátságára sem tartanék igényt...stb.

A harag és az indulat rossz tanácsadó. Olyan dolgokat mondat ki az emberrel, amit utána megbánik.

 

Szóval jövő héten koncert. Akadnak barátaim, akikkel mehetek...de ez nem ugyanaz. A lány is kérte, hogy ha tudom, adjam el a neki szánt koncertjegyet. Megtettem...

Nem kellett volna. Már sokkal korábban (még amikor 'rendben' mentek a dolgok), oda kellett volna adnom neki.

Késő bánat! Megérdemlem.

Szólj hozzá!

egyet kell, hogy értsek...

2009.06.17. 07:20 nemadomfel!

Szoktam olvasgatni ezt a topikot:

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9022684

 

Van itt egy emberke, aki mintha a szívemből beszélne...nagyon értelmes dolgokat ír.

Az élvezeteket, állandó szerelmet hajszolóknak javasolnám elolvasásra az alábbi hozzászólásait:

13295; 13304; 13309

 

Vannak benne megszívlelendő kijelentések.

Nevezetesen abban erősít meg, hogy a szerelem valóban elmúlik...és ha közben nem alakul ki más is, akkor a szerelem óhatatlan elmúlása után csak az üresség marad...és nyomás egy másik kapcsolatba.

Ezt egy ideig lehet csinálni...de tényleg így kell ennek mennie? Ha a szerelem elmúlik és mindennek vége...akkor volt -e értelme összejönni?

 

A szerelem (amit érzek a lány iránt) nálam is elmúlik egyszer...ha azonban a kapcsolatunk úgy alakult volna, nem okozhatott volna gondot ez...részemről legalább is, mert bennem képes átalakulni az érzés...úgy változni, hogy nem hagyom el őt a szerelem elmúlása után.

 

Szólj hozzá!

versek halálról, szerelemről és magányról (update: június 14.)

2009.06.13. 09:32 nemadomfel!

Azt hiszem, további önvád és 'ekézés' helyett inkább az elmúlt kb. másfél hónapban született verseket fogom itt publikálni. Ezek is mutatják, hogy a hangulatom milyen volt, hogy változott.

Némelyik vers a halálvágyamat fejezi ki...az élet értelmetlenségét; mások pedig a szerelmet, vagy a be nem teljesült szerelem érzését.

 

Nem a vers keltezésének időrendi sorrendjében rakom fel őket...hanem ahogy megtalálom.

Az első:

 

AZ ÉLET CSAK EGY ÁLOM.
TESTEM ÉS LELKEM LÁNCRA VERVE
MÚLTAK EL FELETTEM HOSSZÚ ÉVEK.
MAGAMAT ÖRÖK MAGÁNYRA ÍTÉLVE
A POKOL FORRÓ TŰZÉBEN ÉGEK.
MAJD A FELÉBREDÉS LESZ A HALÁLOM.

A MENNYORSZÁGOT VÁROM.
DE NEM RENDELKEZEK ELÉG HITTEL,
KITARTÁSSAL A HOSSZÚ HARCHOZ.
MINDENT FELADNI EGY LEGYINTÉSSEL
EGYSZERŰBB, MINT HOZZÁSZOKNI A KUDARCHOZ.
AZ ÖNSAJNÁLAT RÖGÖS ÚTJÁT JÁROM.

SZOMORÚSÁG LETT AZ ÖRÖK PÁROM.
A VIDÁM PERCEK TÁVOLINAK TŰNNEK
AMIKET MEGIDÉZEK NÉHANAPJÁN.
KÍNJAIM SOHA NEM SZELÍDÜLNEK
ROSSZ EMLÉKEKKÉ CSUPÁN.
ELHESSEGETNI ŐKET HIÁBA PRÓBÁLOM.

AZ ÉLET CSAK EGY ÁLOM.
ÉBRENLÉT HATÁRÁN VERGŐDVE
VÁLT SÍRGÖDRÖMMÉ SAJÁT ÁGYAM.
MELEG TAKARÓMMAL ELFÖLDELVE
ENYHÍTEM POKOLIAN KÍNZÓ LÁZAM.
MINDEN NAP A FELÉBREDÉST VÁROM.

--------------------------------------

Egy eddig ismeretlen érzés emészt.
Úgy hívják, hogy SZERELEM.
Megbolondítja a testet és az észt...
De tudnám, miért fáj így nekem?

Majd beleőrülök, sajog mindenem,
Hogy eddig mennyi minden elveszett.
Nem szabadott volna Őt elengednem
És látnom kellett volna a jeleket.

Szeretném hinni, hogy még nem késő.
Megtennék mindent érte
Hisz nekem életemben Ő a legelső
Aki az érzéseimet így megkeverte.

Emészt egy eddig ismeretlen érzés:
SZ-E-R-E-L-E-M, csupa nagy betű!
De tudom, igazán csak az szerencsés
Aki nem ennyire KISHITŰ.

------------------------------

 

FELVETTEM A LEGSZEBB RUHÁM,

HOGY MEGCSÓKOLHASSALAK.

TE VAGY RAGYOGÓ NAPPALOM,

CSILLAGFÉNYES ÉJSZAKÁM.

OLY SOKÁIG VÁRATTALAK,

DE SZÍVEM MOST ÁTADOM.

 

HA A VÁZA TE VAGY,

HADD LEGYEK ÉN A VIRÁG BELE!

NEM KELL NEKEM A VÍZ

MERT ÉRZELEMMEL LESZEK TELE.

MONDD KÉRLEK KI: 'SOHA EL NE HERVADJ!'

-----------------------------------------------

KÉSŐN JÖTT AZ ÉRZÉS, DE MOST ITT VAN.
ÉRZEM, HOGY SZÍVEM EGYRE HEVESEBBEN DOBBAN.
KÉSŐN JÖTT MEG AZ ESZEM, TUDOM...
DE NAPOK ÓTA A SZEMEM LE SE HUNYOM.
RÁD GONDOLOK REGGEL, NAPPAL, ESTE.
NEM ÉRDEKEL SENKI MÁS, CSAK TE.
NEM NÉZNÉK ÉN SENKI MÁSRA!
JÖHET KATI, ZSUZSI, CSENGE...
FELLOBBANT A SZÍVEM, LÁNGRA
ÉS AZ ÉRZÉS NEM GYENGE.

-----------------------------------

EGY UTAZÁS VESZI KEZDETÉT

AMIKOR VÉGLEG LEHÚNYOM SZEMEM.

AZ ANGYAL KINYÚJTJA FELÉM KEZÉT

S AZ ALAGÚT VÉGÉN SZÓLÍTJA NEVEM.

 

ÉN NYÚLNÉK A FÉNYESSÉG FELÉ

DE NEM MOZDULNAK TAGJAIM.

ÉLETEM FILMJE...MATINÉ...

GYORSAN LEPEREGNEK NAPJAIM.

 

LEBEGEK A KELLEMES ÉRZÉSSEL:

MEGÉRKEZTEM, ITTHON VAGYOK VÉGRE.

TALÁLKOZOK ODAFÖNT A KEDVESSEL

ÉS BOLDOGOK LESZÜNK EGY ÉLETRE.

--------------------------------------

Update>>>Ezeket nem a lánynak...lányról írtam, de szólhatnának akár kettőnkről is.

(Bizony! Tudtam én ilyeneket is írni...és megint képes vagyok.)

 

BORONGÓS ŐSZI NAP VOLT, MIKOR MEGLÁTTALAK TÉGED.

ELÉG VOLT EGY PILLANTÁS, MELY ÖRÖKRE MEGBABONÁZOTT.

ÉREZTEM LEGBELÜL, HOGY A SZERELEM TÜZE ÉGET

S A TERMÉSZET IS RÖGTÖN TAVASZRA VÁLTOTT.

 

RÁM MOSOLYOGTÁL ÉS ÉN SZÁRNYALTAM AKÁR EGY MADÁR.

ÚJRA FIATALNAK ÉREZTEM MAGAM ÉS NAGYON BOLDOGNAK.

NEM ÉRDEKELT AZ SEM, HOGY MÁSOK MIT GONDOLNAK.

EZ NAGY HIBA VOLT, SAJNOS BELÁTOM MA MÁR.

 

SZERELMED TENGERÉN

HAJÓTÖRÖTT LETTEM.

ÉRZELMEK VIHARÁBAN

SÉRÜLT MEG SZÍVEM.

SZERELEM TENGERÉN

EGY LAKATLAN SZIGET...

MOST EZ LETT LAKHELYEM

MERT ÉRZEM, HOGY NEM VAGY MÁR ENYÉM.

 

SZOMORÚ SZÜRKE NAP VOLT, MIKOR MEGLÁTTALAK TÉGED

KITŰNVÉN A TÖMEGBŐL. SZÉPSÉGED AZONNAL MEGIGÉZETT.

ÉREZTEM, HOGY FÖLDBE GYÖKEREZIK MINDKÉT LÁBAM.

MOZDULNI SEM TUDTAM, MIKOR AZ ÉRZÉS RABJÁVÁ VÁLTAM.

 

ÉS TE RÁM MOSOLYOGTÁL, AKÁR EGY FÉLÉNK KISGYEREK.

SZALADNI KEZDTEM FELÉD, HOGY ÁTÖLELJELEK.

KÖRÜLÖTTÜNK MEGSZÜNTEK LÉTEZNI AZ UTCÁK ÉS TEREK.

ÉREZTEM, AZÉRT SZÜLETTEM, HOGY VELED BOLDOG LEGYEK.

 ----------------------------------------------------------

 

ALKONYODIK.

A LÁTÓHATÁR ALÁ BUKIK A NAP

VÖRÖSRE FESTVE AZ EGET

S FÁRADT SUGARAIVAL

LÁGYAN SÍMOGATJA ARCOMAT.

 

MAJD ALÁMERÜL

GYORSABBAN MINT A KÉPZELET.

EGY UTOLSÓ MOSOLY...

MÍLY TÖKÉLETES VOLT A PERC.

ÖRÖKRE MEGMARAD BENNEM A PILLANAT

AHOGY MEGFOGTA KEZEMET.

 

MAJD MEGCSÓKOLT

ÉS ÉN IS MEGCSÓKOLTAM ŐT

OLY SZENVEDÉLYESEN.

MINTHA CSAK TUDTAM VOLNA...

OLY SZENVEDÉLYESEN

MINT SOHA AZELŐTT

MINTHA CSAK SEJTETTEM VOLNA

HOGY FOLYTATÁS MÁR NINCSEN.

 

SÖTÉTEDIK

ÉS HIDEG SZELEK FÚJNAK.

A KÍN MARCANGOLJA LELKEMET.

REMEGŐ KARJAIMMAL

ELTAKAROM ARCOMAT

ÉS ELKEZDEK SÍRNI,

ZOKOGNI ÉS ORDÍTANI

OLY HEVESEN,

HOGY AZ ANGYALOK IS HALLJÁK

ÉS SZÁLLJANAK ALÁ KÍNOMAT ORVOSOLNI.

 

MIKOR MEGCSÓKOLT

ÉN IS MEGCSÓKOLTAM ŐT.

OLY SZENVEDÉLYESEN

MINTHA TUDTAM VOLNA

AMIT ELŐTTEM TITKOLT:

HOGY A KEGYETLEN SORS

NEM AD NEKÜNK TÖBB IDŐT.

Szólj hozzá!

Sok sikert ...1(update június 16.)

2009.06.09. 15:37 nemadomfel!

Egy kollégám barátnője ma védi meg a szakdolgozatát. Eszembe jutott kicsi lány is. Nem tudom, ő mikor védi meg a sajátját...de ha mostanában, akkor sok sikert kívánok hozzá!

 

Bármi történt kettőnk között, ez a minimum amit megtehetek érte.

---------------------

update1.: (június 11.)

Többnapnyi hallgatás után (lévén: véglegesnek tűnik az, hogy nem akar velem kommunikálni sem) én törtem meg a csendet: küldtem egy SMS -t, amiben kitartást kívántam a tanuláshoz és sok sikert a vizsgáihoz.

Visszaírt, röviden, velősen: 'Köszi!!!'

Picit már ez is boldoggá tett.

 

Érzem, hogy nem szabad zargatnom őt. Egyszer talán újra szóba állunk egymással.

-----------------------------

update2.: (június 14.)

 

Nagyon tré napom volt. Iszonyatos letargia, ijedtség...már-már pánikhangulat fogott el.

Nem akart elmúlni. Már reggel éreztem, hogy nem lesz kóser ez a mai nap. Nehezemre esett beszélni...sóhajtoztam, jajjongtam nagyokat. Megint sírásra görbült a szájam egy pár pillanatra, de nem sírtam.

Reggel írtam megint SMS -t... 'Vígasztaltam' a lányt, hogy alig több, mint egy hét van már csak hátra a vizsgáig. (Utána persze kell még másra is tanulnia).

Nem tudom, mennyire esett ez jól neki... Várni biztosan nem várta azok után, ahogy elhajtottuk egymást a búsba. Én azóta ezerszer megbántam, hogy belementem a csínybe és faragatlan módon válaszoltam az utolsó email-jére. Persze ha nem írok rá semmit, vagy picit visszafogom, akkor sem lennénk közelebb egymáshoz...de legalább nem lenne ilyen lelkiismeret furdalásom. Még ha arra az email-re adott válaszom esetleg jogos is volt, lehettem volna csak egy picikét úriember...és az indulatomból visszább vehettem volna.

De nem így tettem. Szánom-bánom....

Ez a nyomott hangulatom estére is megmaradt. Holnap is melózom...nem lesz az egyetlen kollégám sem, akivel még szeretek is beszélni. Ma volt...de nem osztott, nem szorzott a hangulatomon.

Na! Holnap lesz a behalás igazán.

-------------------------------------

update3. (június 16.)

 

Ahogy megmondtam: a tegnapom is borzalmasan telt. Két nap egymásutánban... Hervasztó a tendencia: az idő múlásával sincs jele javulásnak. Picivel jobb időszakok...aztán vissza a mélységbe. Annyi minden jön össze ilyenkor: gondolatok, érzések. Természetesen a lány miatt első sorban, de más dolgok is közrejátszanak.

 

Ideje lenne valamivel lekötnöm magam! Munkahelyet kell váltanom, ez már biztos. Itt túl sok időm van elkalandozni a gondolataimban. Mindig ugyanazokon persze. Olyan, mintha megakadt volna program...vagy átszakadt volna a lemez.

(Tegnap is sírtam. MI VAN VELEM?????)

 

 

 

 

4 komment

uborkaszezon

2009.06.09. 06:53 nemadomfel!

Igazándiból ezt a blogot a 'kapcsolatom' felbomlása miatt indítottam...a címe is erre utal. Viszont belevettem a saját lelki épülésemhez vezető út állomásait (azt a keveset, ami eddig volt.)

Nyár van...uborkaszezon. A lelki trénerem ( :-D ) is nyaral ezen a héten...legközelebb csak június 19. -én lesz nála jelenésem.

Addig meg miről is írhatnék...ami nem lett már ezerszer kivesézve? Nem akarok minden nap csak azért írni valamit, hogy meglegyen a napi olvasottsága a blogomnak.

Ha valakit érdekel még a síránkozásom, esetleg a 'kezelésem', az vissza-visszanéz majd úgy is.

A lánnyal kapcsolatban mi újat tudnék írni? Hiányzik...bánom, hogy így alakult...nem így kellett volna...haragszom is rá...stb?

Hát, ezeket már írtam. Attól még, hogy nem írom le minden nap...még most is így érzek.

 

Tudom...gyászfolyamat.

"Azóta feketében járunk...gyászoljuk a jövőt.

Ami a miénk lehetett volna, de mi megöltük őt"

 

(Idézet egy Bonanza számból. Réges régen hallgattam még őket is...kb. az 1984 című lemezükig. Remélem jól emlékszem a szövegre? Black Day majd kiigazít...ha olvas.)

 

Ma dolgozom...meg holnap is...aztán 3 nap pihi. A mai nap talán még jól fog telni: lesz a jófej kollégám...árut is kapunk (Black Daynek: ha jön még egy kópia a cuccból, megveszem). Magamnak is várok valamit...ez is tartja bennem a lelket.

Holnapom milyen lesz? Majd meglátjuk. C' est la vie! Csak a mával törődök.

Látod kicsi lány ezt a hatalmas fejlődést? :-)))

Na jó! Kicsit a jövő is érdekel. Két munkanap után 3 szabadnap...hurrá! Pénteken esetleg buli. Muszáj kimozdulnom, ne hülyüljek bele itt a nagy gyászolásba.

:-)

 

-----------------

update:

Egyszer, amikor fent volt nálam a lány, mutattam neki párat a saját számaim közül.

Az egyik címe 'Még egy dal a szerelemről' volt. Kicsit 'alternatív' szövege volt...kb. olyan, mint a '80 -as évek magyar post punk new wave zenekarainak szerelemmel kapcsolatos dalaiben. Figyeltem ...illetve észrevettem a reakcióját. Láttam rajta, hogy nem esik jól neki.

Mint ahogy az sem esett jól, amikor mondtam, hogy nem látom értelmét a dilidokinak.

 

Háááát...sajnálom.

Szólj hozzá!

Gyászfolyamat

2009.06.08. 12:52 nemadomfel!

Black Day küldött nekem is egy cikket a kommentek között. Köszönöm szépen...jelentem: elolvastam.

Kiragadnék belőle egy mondatot:

-Általában az egy-öt évig tartó szerelmek elvesztéséből fél év-egy év alatt lehet „felépülni”.-

 

Akkor ezek szerint ez vonatkozik majd rám is. Jó volna kideríteni, ez a fél- egy év honnantól számolandó? Tételezzük fel, hogy április végén vált világossá számomra, hogy itt valami nagyon nem stimmel már. (Egyébként a február végi találkozónk utáni ritkuló levelekből is rájöhettem volna. Tegyük hozzá: a lány is írta -vagy mondta?- hogy érezte, van valami baj. Érezte? Szerintem tudta...hisz a baj egy részének pont az ő furcsa leszakadási hadművelete volt a kiinduló pontja.)

Április végén...legkésőbb május elején hallottam az új kapcsolatról (márciustól gondolják úgy, hogy kapcsolatban vannak...). Kértem esélyt...egy utolsót. Elmentem dokihoz...SEMMI! Picit (picit? Sokat és keményen) szívatott...majd kb. június elején az utolsó igen szép hangú 'elbocsájtó szép üzenet' (email...mi más lenne? Szóban, szemtől szemben nem akarta, nem merte elmondani) utánra datálnám ennek a gyászfolyamatnak a kezdetét.

Szóval jövő nyárra talán kiheverem? Hú de jó. Addigra 1 évvel megint öregebb leszek. Idén a legszebb évszakok telnek keserűséggel (tavasz - nyár)...talán még a jövő évi is?

Hát, ennél még az is jobb lenne, ha tényleg nekem is (mint ahogy állítólag ő rám) másfél évet kéne várnom...aztán végre szeretnénk egymást.

(Aki nem érti ezt a 'másfél éves' dolgot...olvasson picit vissza!)

 

Elég volt a gyászból. Ki tudja, mikor jön a következő...ennél sokkal komolyabb gyászolni való (szüleim elvesztése)? Ritka szar ez is...de az adhatja meg a kegyelemdöfést, úgy érzem.

15 éve lényegében gyászos hangulatom van. Ha nem is 'gyászfolyamatról' beszélhetek ez alatt az idő alatt (bár a barátoknak vélt emberek leszakadása, elvesztése is bizonyos 'gyászfolyamat')...de sok olyan dolog történt, ami miatt szarul vagyok / voltam.

Nem hiányzik most ez...és a többi sem fog. Bár tudom, mindenki keresztül megy ilyeneken: szerelmi csalódások (nem csak 1)...szülő, szeretett személy elvesztése. Nem vigasztal sajnos, hogy mással is előfordul. Mindenkinek...így nekem is a saját nyűgöm a legnagyobb.

Nem akarok gyászolni. Boldog akarok lenni!

 

Szólj hozzá!

Szalonképes rágódás...avagy csak paciens voltam? Én még mindig szeretem.

2009.06.06. 21:23 nemadomfel!

Ma is sokat vívódtam a munkahelyemen. Leírom, miken filóztam ma...

Szerintem jobban már nem lehet bontogatni a történet fonalát. Megint lesz sok ismétlés...

 

Mai blogomnak először a 'CSAK PACIENS?' címet akartam adni. Szerintem kiderül...illetve már eddig is kiderülhetett, miért -e cím.

-------------------------

Lehet, hogy így hangzott volna a 'durva' mondandóm kicsit szalonképessé téve?>>>

Ha sikerül elvonatkoztatnom az utóbbi időszakban mutatott viselkedésétől és csak magára a lányra gondolok, még mindig szerelmet érzek.

Ha viszont az utóbbi időszak történései jutnak eszembe (kicsi lány viselkedése), fájdalommal vegyes haragot érzek...és ez sajnos felülírja a korábbi időszak rendes viselkedését, amire még ma is szívesen emlékszem vissza...akár 'kapcsolatnak' nevezzük ezt, akár 'csak barátságnak'.

Szeretnék felébredni ebből a rossz álomból vagy az idő kerekét visszaforgatni odáig, ahol valamelyikünk elsőként hibázott.

Az is elég lenne most, ha megérteném, mi zajlott le a lány fejében.

Barátokat sem így szokás ejteni...még akkor sem, ha időközben rájött, hogy nem hisz a fiú-lány barátságban.

Furcsa az, hogy egyik pillanatról a másikra (állítólagos) szerelemről  át tudja az érzéseit állítani 'csak barátira' (vagy hogy direkt sanyargatná magát valódi érzéseinek elnyomásával....ahelyett, hogy látván az én tutyimutyiságomat, kezdeményezne.)...és hogy ez a baráti kapcsolat is ilyen 'hamar' kihűl. Oka nem volt annak, hogy már a fiú-lány barátságban se higyjen (nem akartam szexelni vele)...úgyhogy ez az ő játékának része volt csak talán.

A barátság valóban hamar felbomolhat (ha van oka). A szerelem (ha tényleg volt), akkor az ritkán múlik el ennyi idő alatt. Úgyhogy ő nem volt szerelmes...mostanra meg már nem is 'barát'. Akkor meg mi volt és mit akart?

 

Nem hittem volna és most is nehezen hiszem, hogy ilyen 'kegyetlen' tud lenni: ilyen fura stílusban tud lerázni valakit...aki egykoron oly szerény, félénk, hallgatag volt...hogy tudott ennyire megváltozni (persze csak a virtuális térban...szemtől szembe még nem mutatta meg 'új énjét').

Miért akarta még szándékosan is rontani az imidzsét (ami kialakult bennem róla)? Azt írta ugyanis, hogy egyáltalán nem olyan szentéletű, erkölcsös, mint ahogy én azt hiszem róla.

Gondolja, ezáltal hamarabb teszem túl magam rajta? Nem! Így most folyton azon pörgök, ki mit rontott el, mi lenne most, ha mindketten kimutatunk mindent, amit éreztünk,...

Ezért is nehéz felejtenem.

Sokat gondolok az együtt eltöltött (túl kevés) időre. Bárki bármit mond: voltak kellemes együttlétek.

Legutoljára ajándékot is kapott...így azután még érthetettlenebb számomra az azutáni két hónap (április végéig...a koncertig)...majd a legutóbbi 1 hónap (május) abszolút.

Ma is csak azt kérdem: Miért? Mit ártottam neked?

 

-------------------------

A számomra összeállított gyógymódokat tartalmazó könyvéért hálás vagyok (hálásnak kell lennem)....viszont amit anno igyekezett volna felépíteni az egómon, a lelki egészségemen, azt sikerült most még inkább lerombolnia azzal, ahogy lerázott magáról. Éreznie kellett volna, hogy az amit az utóbbi hónapokban tett (vagy ahogy tette velem) az nem volt szép tőle és ezzel nem véletlenül váltott ki belőlem olyan heves, olykor személyeskedő megnyilvánulásokat, amiken ő aztán megsértődhet és magyarázatot szolgáltat(hatok) neki, hogy dobjon ilyen durván.

Nem tudok másra gondolni, hogy ez csak szándékos lehetett. De még mindig nem értem,én mit vétettem ellene? Miért hiszi azt, hogy azt én én direkt ártó szándékkal tettem?

Durva dolgot csak az utóbbi egy hónapban mondtam neki, mert kiprovokálta szinte belőlem. Többször bocsánatot kértem...de ezzel csak megalázkodtam...asszisztáltam az ő tervéhez...talán élvezte is (vagy biztosan?).

Ő bosszút állt rajtam valamiért elég gyáva módon...interneten.

Tudta, mikre ugrok (mitől féltem a kapcsolatunkat illetően.) Most pedig el is sütötte ezeket: lelépett mással (fiatalabbal)...legalább is ezt mondta...bár elég sok ellenmondás van a sztorijában.

Lehet, hogy az is közrejátszott, a szülei mit gondolnak rólam...nem tudom egyébként....de nyilván nem ilyen pasit (ilyen munkával) szántak a lányuknak.

Pedig a lány anno még azzal próbált a gyerekvállalás elvetéséről lebeszélni, hogy az anyagiak nem jelenthetnek problémát. Ő jól fog keresni...én lennék GYES-en a gyerkőcökkel. Bájos elképzelés...kár, hogy szerintem ezt sem gondolta komolyan. Sőt! Talán azokat sem gondolta komolyan, amiket nekem írt...például ha befeküdne mellém, puszilgatna. A valóságban még a simogatásig sem jutottunk...hol volt itt csók?

Találkozáskor, bucsúzáskor volt puszi...de semmi egyéb testi kontaktus vagy jelzés, hogy szeretné (kivétel a már sokat emlegetett bújós póz egyszer...ami azután történt meg, hogy ő már azt mondta, legyünk csak barátok.

Szóval összevissza csapkodott ő is. Nem tudta tán, mit akar?

Félő, hogy a külsőm sem volt esetleg olyan vonzó, mint a gondolataim (amikről így utólag szintén rosszakat mond).

Egyet jó, ha megtanul: a külső nem minden. Neki még van pár jó éve (több mint nekem)...de ha elmúlik 30, akkor már nem élheti a huszonévesek életét (amit most állítólag akar). Mellettem nyilván nem tudná ezt élni. Vagy számára a huszonévesek életét élni annyit tesz, hogy pár hónapos esetleg éves kapcsolatból lép a másikba? (Lehet rájött, túl öreg vagyok hozzá?)

Erre van szüksége? Miért nem jó neki egy felnőtt ember, aki kitartóan tudna szeretni? Miért jobb neki egy fiatal (még nála is fiatalabb állítólag), aki szintén úgy gondolkodik estleg, mint most ő (állítólag)? A fiú is majd egyik kapcsolatból megy a másikba...a kérdés csak az, ki ejti előbb a másikat?

Miért mondta anno pont az ellenkezőjét annak, amit most gondol? (Jelenleg: nem akar még lehorgonyozni egy férfi mellett). Akkor miért beszélt nekem gyerekről? Neki most indul csak a nagybetűs ÉLET: munkahely keresés, karrier építés...ebbe tényleg inkább a futó kalandok férnek bele mint egy biztos pontot jelentő társ?

Elmentem orvoshoz...egy dolog elhárulni látszik, amit ő a kapcsolatunk kerékkötőjének tekintett (ti.: ha igazán szeretném, bevállalnám a kezelést.) Megtennék mindent, hogy lelkileg is rendbe hozzanak...de ez már nem érdekli. Sőt, úgy érzem, az ő lelkével is foglalkoznia kéne egy szakembernek. Neki is egy megértő társra lenne szüksége...szerintem közel hasonló cipőben járhat, mint én. Megértenénk legalább egymás problémáit.

Miért figyelt fel a neten a problémáimra? Miért akart segíteni? Csask mert megtetszett a gondolatvilágom...esetleg belém szeretett? Akkor ez utóbbit miért nem mutatta ki másképp is? ÍGY CSAK PACIENSNEK ÉREZTEM MAGAM MELLETTE.

----------------------------------

Bármennyire durva dolgokat is írok (írtam eddig róla)...az, hogy ennyit foglalkozom vele illetve csúnya szakításunk okaival, azt jelenti, még mindig nem tudom magam rajta túl tenni.

Nem csak a kapcsolat megszakadásának módján, hanem magán a lányon sem.

Eszem bármennyire is azt súgja: 'felejtsd el!'...'inkább haragudj rá mint szerelmet érezz és írjad ki magadból, miért érzed őt gonosznak vagy bármi másnak'...mellette igen erős még a vonzalom, amit iránta érzek. Ez egyfajta védekezése a tudatomnak, mely verbális szinten nyilvánul meg (ekézem őt)...pedig szeretem még mindig.

Nem könnyű magamat sem átvágni. Vannak napok, amikor majdnem sikerül...látszólag kilábalok (inkább a harag kerekedik felül vagy az erő, hogy felejtsek). De aztán vissza minden.

Ma is ilyen napom volt.

Harag...az okok keresése...majd elérzékenyülés...az egész megbánása...újra a szerelem érzése.

Nem törlöm ki egyetlen postomat sem (a reggelit például), mert így tudom dokumentálni lelkem vívódásait...még ha tudom, hogy ő illetve még páran akik olvassák a blogot, tán röhögnek rajtam. Nem érdekelnek...nem fogom megjátszani magam...vállalom, ha elérzékenyülök. Gyengeség ez? Nem hiszem. Inkább egy szerelem elmúlásának, a csalódottság érzésének különböző stációi.

Szóba került pár dolog pénteken a dilidokinál. Ő is észrevett rajtam egyfajta kettősséget (kettős én?). Az érzékeny, félénk, magányos embert...aki ugyanakkor tud vitatkozni, kiállni, érvelni is magáért...vagy olyanokat csinálni, amit zokon venne (vennék), hogy ha ellene követnék ugyanezt el. Ilyen például mások megsértése. A kérdés az, hogy ezt mi hozza ki? Válaszom: az igazságérzetem. Ha úgy érzem, megbántottak...pláne ok nélkül, jogtalanul...akkor előjön a durvábbik, sértegetős énem...pedig mit sem szeretnék jobban, mint a békét.

Ezzel a durva énemmel palástolom, kompenzálom a félénk (valódi?) énemet.

Alamuszi nyuszi nagyot ugrik -tartja a mondás.

A végletek embere vagyok. Vagy fehér, vagy fekete...vagy szeretet, vagy utálat...vagy jó, vagy rossz a kedvem. Ez a BIPOLÁRIS DEPRESSZIÓ.

Ha nem bántanak...nem sértik meg a magánszférámat, minden shinny happy...az én kedvem is jó és kenyérre lehet kenni.

Ha bántanak, nem hagyom szó nélkül, mint rég. (Régen kellett volna ennyire kiállnom magamért...egy csomó rossztól megóvtam volna magam.)

Erről kéne leszoknom: nem reagálni, felidegesíteni magam, ha beszólnak.

De most e kapcsolat megszakadásának módja kihozta belőlem a rosszabbik énem is.

4 komment

ki rúgja a másikba az utolsót?

2009.06.06. 07:31 nemadomfel!

 

'Nagyszerű' éjszakám volt. Lefeküdtem...de megint pörgött az agyam. Ki...illetve mi máson filóztam volna, mint a kicsi lányon? (leendy999 nevű esetleges olvtársamtól akár még bocsánatot is kérhetnék, mert tudom, hogy Őt már zavarja a túl sokszor használt 'kicsi lány' kifejezés...de úgy döntöttem, nem kérek elnézést. Szerintem ugyanis találó a kicsi lány név...ugyanis 'nagy lány' -nak nem nevezhetem a kicsi lányt, mert ahhoz előbb fel kéne nőnie, leginkább érzelmileg.)

Szóval sikerült behergelnem magam az éjjel. Olyan szívdobogást kaptam, hogy csak na.

Ha a leányzó olvassa netán: gondolom, picit most dagad a mája, hogy szar nekem...hisz megérdemlem azok után, ahogy én hagytam őt ott a koncert után. Hadd tegyem hozzá: azt szerintem meg ő érdemelte meg. Én voltam a hülye, hogy bocsánatot kértem utána. Egy hónapnyi szívatástól kíméltem volna meg magam és most (nem illik anyagiakról beszélni ilyenkor), de 10.000Ft -tal lennék beljebb. 5.000Ft-os telefonszámlát csináltam vezetékes telefonnal, 3.000Ft -ot költöttem feltöltőkártyára, hogy SMS -eket küldjek neki...1.800Ft -ot költöttem hirdetésre (amiben én hülye, bevallottam neki, hogy szeretem.)

És mi lett az eredménye? SEMMI! Csak annyi, hogy lehetőséget adtam neki, hogy az utolsót ő rúghassa belém. Szigorúan persze csak neten és telefonon keresztül, mert úgy az igazán nagy bátorság...vagy inkább extra megalázó.

 

Arra gondoltam este, hogy ahogy ő belém...én is az interneten 'rúgnék' belé még egy utolsót. Nagyon durva dolgok jutottak eszembe...de rájöttem, hogy a harag rossz tanácsadó és csak alapot adnék neki arra, hogy a szellemi színvonalamat firtató bejegyzését megalapozottnak vegye.

Tulajdonképpen sok értelme sem lenne...egyrészt, nem biztos, hogy olvassa. Egyetérteni a beírásaim jogosságával úgy sem fog...sőt, ki is kérné magának, ha egyáltalán még szóba állnánk. Mert felfogni úgysem fogná fel feltehetőleg, hogy én mit miért látok így. Érzelmileg ehhez túl fejletlen. Mondanám azt, hogy igazi nőből van. Sértette a hiúságát, hogy őt hagyták ott olyan körülmények között. De azt, hogy miért jutott idáig a kapcsolatunk, vagy nem is értené meg...vagy ami még szörnyűbb: ő tudatosan alakította így...

Igen, a nők többsége szerintem ilyen. Tud nagyon is szeretni (ő nem szeretett engem úgy...sőt, szerintem sehogy se)...aztán ha valami bibi van, akkor egy áskálódó kígyóvá változik és nem riad vissza az aljas bosszútól sem. Igen...ilyenek vagytok lányok!

Fiatalon (vagy mint ahogy ő, éretlenül) illetve picit tapasztaltabban talán másképpen zajlik egy-egy ilyen lepattintás. Felnőtt (vagy érett) emberek le tudnak talán ülni egymással megbeszélni, hogy ennek így nincs értelme. Ő nem ezt a normális módját választotta. Ő játszott, taktikázott...durva, de szerintem szemétkedett is, mintha megérdemelném...pedig abban, hogy idáig eljussunk, bőven neki volt a legnagyobb szerepe. A sajátomét sem akarnám ledegradálni. Én hülye hagytam, hogy ez az értelmetlen valami idáig húzódjon.

Ahogy kicsi lány az utolsó email-jeinek valamelyikében írta: belátta, hogy nincs fiú-lány barátság.

Hát, nem tudom, hogy van-e...feltehetőleg tényleg nincs...bár megemlíteném, hogy A BARÁTSÁG IS SOKKAL MÉLYEBB ÉRZELMEKEN ALAPUL, MINT AMIT Ő ÉREZHETETT IRÁNTAM.

Tehát belátom: nincs fiú-lány barátság. A szerelemben még hiszek...de ahhoz egészséges érzelmek kellenek. Azok pedig ebben a lányban nem voltak meg. Nem tudnám pontosan leírni, ő mit érezhetett. Ezt csak ő tudná leírni...de félek, hogy azt is jól megtekerné...hogy még én tűnjek úgy, hogy rajtam bukott meg ez a kapcsolat. Ő rontotta már el a legelején. IGEN! Ha tetszik, ha nem. ezt más lehet, hogy nem tűrte, húzta volna eddig. Vagy jól megfektette volna a leányzót egy pár alkalommal, vagy látván a lelki-érzelmi világán a sérüléseket, helyből pattant volna le. A külső ugyanis nem minden. Ahhoz, hogy egy lánnyal hosszú távú kapcsolat alakuljon ki (nem csak futó...főként szexre épülő), az érzelmeknek is nagy szerepük van. Mit lehet egy olyan lánytól várni hosszú távon, aki ki sem tudja fejezni magát, csak az interneten él? A külső mellett sokkal fontosabb a belső: ÉPnek kell lennie. Nem akarom őt megsérteni, de nála nem stimmelt valami.

Traktált már a legelején azzal, hogy hány gyereket szeretne. Vajon benő idősebb korára a feje lágya? Mert egyelőre nem tartom őt annak a kifejezett anyatípusnak...de még feleségnek valónak sem.

Egyelőre csak egy cicababa...egy porcelánbabuci...tudja, hogy jól néz ki...nyilván jól is érzi magát, ha észreveszik. Ezért nem lehet őt hibáztatnom. A lányok ilyenek.

De több lányban, amellett, hogy jól néz ki, sokkal több ÉLET van, vidámság, felszabadultság...és nem ilyen 'tréflik' (ahogy apám nevezte őt).

Előbb utóbb le kell majd vedlenie ezt a csinibaba szerepet. Ha tényleg lesz gyereke, két pelenkázás között nem kell majd ötpercenként igazítania a sminkjén. Ha komoly kapcsolata lesz, nem kell már tetszenie a külvilágnak. Nem véletlenül zavart engem is, hogy mindenki megbámulta az utcán. (Hadd tegyem hozzá: szép nő rengeteg van...és most nem azért, hogy megbántsam, de nála is rohangálnak szebbek...nem is egy.)

 

Reggel úgy indultam neki ennek a postnak, hogy még nem írom le azokat, amiket éjszaka gondoltam. Némelyik tényleg durva lenne...inkább érlelem még, hogy az élét elvegyem. Kicsit hosszabban írtam most is a kelleténél...jó pár dolgot (egész szalonképesen) leírtam az éjszakai filózásból. Érdemes még foglalkoznom vajon a dologgal? A saját egészségem miatt úgy érzem, már nem. Egész egyszerűen ez a lány nem érdemli azt meg, hogy tovább gyötörjem magam miatta. Nem akarom neki azt az örömöt sem megadni, hogy olyanokat olvasson többé rólam, hogy sírtam miatta.

Egy külföldi barátom írta tegnap: nincs nő, nincs sírás.

Más is mondta: nem érdemes vele foglalkozni. Ez a vonat már elment (igazándiból soha nem is jött meg.) Annyi normális csaj van...egynek talán fogok kelleni.

 

Folyt.köv? Ki tudja. Még 'érlelődik' bennem a konklú

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása